Komolyra fordítjuk a szót! Eddig vártunk. Április 24. óta akartunk adni egy kis időt a hiperérzékeny és tisztességes sajtónak, hogy tegye kötelességét és adjon hírt arról, amiről tud. Arról, hogy történt egy durva incidens, ami, ha más kisebbséget vagy felekezetet érint, akkor már régen harsogna a riadó és heteken át farkast kiáltva cikkezne a legtöbb újság. Azóta eltelt két hét. A Magyar Hírlap mínuszosán kívül tényleg senki, de senki nem írt arról, hogy az Örmény Genocídium másfélmillió áldozatára emlékező budapesti emlékművet trágár módon meggyalázták ismeretlenek. Nem hihetjük, hogy ez hétköznapi hulligánok obszcén és spontán akciója volt. Ezt az időzítés teljességgel kizárja  Április 24. minden évben az örmény genocídium évfordulója is. Az emlékmű pedig nem más, mint egy faragott kőkereszt, ami évek óta háborítatlanul  tanúskodhatott arról, hogy az elmúlt századnak nemcsak egy szégyenteljes holocaustja volt.

Talán az örménység szerte a világon túl kicsike nép ahhoz, hogy Magyarországon helyet kapjon a hírekben egy őket érő gyalázatos és kegyeletsértő bűncselekmény. Talán felvonuló és ellentüntetgető politikusaink szerint, ami nem bír PR-értékkel, arra nem kell szót vesztegetni, hiszen idén – az eddigiekkel ellentétben – egy néma főhajtás erejéig még koszorúzni sem mentek el az örmény kőkereszthez. Ha ott lettek volna érezhették volna, hogy milyen egy maroknyi örmény lelkének „hazugság” feliratú nemi szervet koszorúzni 2008-ban Budapesten. Hát erre tényleg nincs szó!

UI: A hazugság felirat a kereszt másik oldalán volt olvasható, de az illetékesek a rendrőségi feljelentést követően hamar lemosták a műemléket. Fotósok már ne rohanjanak.