https://www.youtube.com/watch?v=Cnvk_h_T6uU
Pákó új klipje többszörösen is zavarba ejtő. Nemcsak a választott dal szempontjából, hiszen eredeti afro feldolgozást ritkán hall tőle az ember. Több, mint öt évvel ezelőtt a Bebeyo volt ilyen. A Mayo viszont teljesen más, amihez a klip is meghökkentően különleges lett. Egy megfoghatatlan időmátrixba csúsztatott, elképzelhetetlen dátumokkal timecode-olt sztori pereg le, ahol Pákó öltönyben, egy rejtélyes aktatáskával a kezében sétál át tereken és időzónákon. A misztikus zene csak fokozza a lúdbőrt és noha valószínűleg Budapesten forgattak minden kockát, a helyszínválasztásokból ez mégsem derül ki. A feltűnő, pislákoló feliratok is a világ legtávolabbi csücskeibe pozicionálnak. Pákó egyedül van Shanghai-ban, Moszkvában, a felhőkarcolók tövében és a cyberpunk szeméttelepen is a tévék roncsai között,. Mindenhol tesz néhány lépést, majd széthangyásodó, sistergő snittekkel átvillan egy másik helyszínre. Az idő jelentőség nélküliségét egy eldobott Breitling jelenti. Még valami ottfelejtett buggy-val is száguldozik a szavannán, aztán megérkezik egy naplementében izzó partszakaszra, valahol Nigériában ahol tüzet gyújt. A dátumozás itt már reset ponthoz érkezik. Január nulladikát írnak és 0000 évet. Pákó ezután széttárja karjait és eltűnik egy rejtélyes szívófényben, mintha csak az földönkívüliek jöttek volna érte. A dal és a klip párosítása annyira szokatlan, mégis tökéletes hogy már most zavarba ejti a nézőt. Didi, vagy akár a Paco Jambo után a Mayo Pákó igazi időugrása.
mind meg is nézem. És ha nagy leszek, akkor én is jóságos pofonokat zúdítok majd a rosszfiúkra, lesz egy svihák haverom, akivel begurulunk és dühbe jövünk, ha igazságtalanság történik, vagy bántják a kisebbet. Körülbelül így is cseperedtem fel, hónom alatt Zsoltikával, az osztály egyik legvidámabb, de egy kicsit esetlen szemüvegesével, akit mindig megvédtem.
szti ész szerint alakítja ki a benne élő. Így teszi élhetővé, az egyre élhetetlenebbet, s ez teszi sajátos arculatúvá, urambocsá' szerethetővé a flasztert, az utcát, a kerületet vagy tágabb környezetünket. Mert ismerjük, tudjuk, felkészültünk rá mi vár odalent. Isten menekítsen minket a túlbuzgó városhivatalnokoktól, bizonyítási kényszertől feszülő, trágár polgármesterektől, akik álmodnak egyet korántsem nyugodt éjszakáikon, és borzalmas ingatlanmonopolyba kezdenek: mert új városrészt képzeltek. Bontunk, építünk, s változtatunk, hogy látványos legyen kártékonyságunk, mert nem hiszik el, hogy a város okos közösség és működik hajmeresztő víziók nélkül is. Mindez lehetne akár jószándéktól vezérelt együgyü próbálkozás is, ha nem lehetne oly tisztán belátni a színfalak mögé és nem lenne oly átlátszó az összekacsintás az adóforintokból működő közhivatal, s a kizárólagosságra törekvő ingatlanbefektetői háttér között. Mert egy új városközpont komoly, soktízmilliárdos projekt ám, s aki ennyit invesztál, az az ő szemszögéből "joggal" vár el némi részrehajlást. Az új városközpont szívét képező pláza, s a luxuslakások köré nyító cégek elvárják, hogy a környéken jelenlévő régi vállalkozások ugyan vérezzenek már el, nehogy néhány komoly szakértelemmel és évtizedes múlttal rendelkező helyi szolgáltató vagy mester (órás, ékszerész, optikus, fodrász, boltos stb...) konkurrenciát jelentsen a nagyoknak. Az önkormányzat ezügyben mit tehet, ha kedvezni akar befektetőinek, nem pedig megvédeni régi rendszeres adófizetőit. Bezárathatja a kicsiket? Nyilván nem. Lehetetlenné tehet? ( összekacsintó bólintás) Azt már igen. Nosza "átarculattervezni" a környéket, megnehezíteni a régi üzletek megközelítését, kötelezni a tulajdonosokat ( az utcakép megváltoztatása érdekében) méregdrága portálátalakításokra, melyeket kinevezett és rájuk küldött "szakértőkkel" kell egyeztetni. Mindezt azért, hogy egységes vígalmi, szórakozónegyedes, éttermes, kávézós, lötyögős, kampuszos feeling alakuljon ki, ahová lelazulhatnak az új városközpont túlhajtott menedzserei, s a megapláza havi többmilliós díjakkal megterhelt bérlői is kaszálhassanak egyet. Saját érdekük is ez, győzködi őket a hiteles ember, hisz így üzleteik felértékelődnek és nem lesznek szégyenfoltjai az újjászülető városrésznek. Hm... az emberséges hozzállás, a kifogástalan szakmai tudás, a régi és jelenlegi lakók igényeihez igazított árak, s az évtizedek alatt elnyert, szeretetteljes bizalom talán szégyenfoltja egy utcának? A választ mindenki magában találja. Attól pedig nem fognak felértékelődni üzletek, hogy nehéz őket megközelíteni és tőlük legközelebb fél mérföldre lehet megállni autóval. Egy patinás régi városrész sem élhetőbb sem emberibb nem lesz az erőszakos városfoglalásoktól, brutális építkezésektől. A durva beavatkozás viszont visszavonhatatlan és kényszerű változásokat eredményez: vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon. Jó lenne egy "A város a miénk" mozgalom, ami megakadályozná, hogy csupán összekacsintós alapon, gazdasági megfontolások jelenthessék a modernné válást. A helyiek is megérdemlik a fejlesztést a saját életközöségeik és működésük érdekei szerint, miért törvényszerű úgy várost fejleszteni, hogy zsírúj, steril városközpontokat hozunk létre kizárólag befektetői érdekből és számításból?
mondtuk...ugye! Ja, megmondtátok.
s-ban még 18 karátos arannyal vonja be a napfény a francia Riviéra pálmasorát. 28 celsius. A fesztiválpalota előtt szokásosan nagy a nyüzsgés, a vörös szőnyeg már leterítve: két nap múlva kezdetét veszi a világ egyik legnagyobb tévés, vagy inkább tartalomszolgáltatós seregszemléje, s ez legalább akkora felhajtással jár, mint maga a filmfesztivál, vagy a zenei Midem mustra. A világ szinte minden tájáról érkeznek ilyenkor a műsorgyártók, licensztulajdono
csapatával.
korántsem mozdulatlanul időzött a víz alatt. Kezei időnként az akvárium üvegfalán támaszkodtak. A vendégek egy pillanatra sem tévesztették szem elől, nehogy véletlenül valahogy lopva levegőt vehessen. Kamerák tucatjai feszültek neki rideg optikáikkal. Képük megjelent a rendezvény mozivászon méretű kivetítőin, s a falak mellett lapuló plazmák képernyőin. Tudósítottak róla, hogy egy ember öt perce ott van a víz alatt, s láthatóan minden rendben van.
gyre erőtlenebb, de nem úszik fel a víz felszínére, hanem lekuporodik az akvárium jobb sarkába és összeszorított szájjal koncentrál. A közönség százhúsz másodperce hangosan számol, Merlini vonaglik, de még mindig nem úszik fel. Talán nem tud. Uri ekkor szól a segítőknek, hogy vegyék ki Davidot a medencéből, de erre már nincs idő. Egy titánkalapáccsal csapnak rá az akvárium legnagyobb üvegére. Több ezer liter víz robban át a szétpattanó üvegszilánkokon és folyik át a színpadon felállított alumínium tartályba. David Merlini nem mozdul, ketten ragadják meg és húzzák ki az üvegtörmelék közül, egy szilánk hosszan felsebzi a karját, vérzik, de magánál van, nehezen kiegyenesedik, s még egy mosolyt is sikerül kipréselnie. Láthatóan gyenge, tartalékai végéhez ért. Ráadják köntösét, Uri pedig átöleli. Még egy puszit is kap. Az óra 20 perc 39 másodpercnél állt meg. Ez szenzációs világrekord. David a saját múlt évi csúcsát is megdöntötte, amit még Hollywood-ban állított fel, kevésbé nagy felhajtás közepette. Az ünneplés kijár neki. Hatalmas taps és gratuláció özön következik, tucatnyi tévéstábbal interjú, s még ezek előtt a Guiness book oklevél ünnepélyes átadása: Húsz perc harminckilenc másodperc levegő nélkül a víz alatt.
.jpg)
Egyelőre egy elásott Gorenje hűtőszekrényre ( talán néhány üveg behűtött sörrel) és egy eldobott cigarettacsikkre. De ez is valami. Jelenleg is folyik a leletek elemzése.
pelenkásként oázni egy evésnyi tejecskéért anyu cicijéből, nem nézi tágra nyílt szemekkel, csodálkozva a zenélő pörgettyűt kiságya korlátján. Nem teszi tisztába szívéhez gügyögve senki. Nem fordul hátáról a hasára és vissza. Kis lábacskája puha hurkáit nem cirógatja anya és apa ismerős meleg ujjacskája. Egyáltalán nincs anya és apa! Nem ül fel, nem köpi ki a spenótot, nem nevet úgy gurgulázva, jóízűen, ahogy semmilyen felnőtt nem kacag. Nem fél a sötét szobában elalváskor a mese után. Egyáltalán nincs mese! Nem pancsol műanyag kádban, nem harapja meg kistestvérét, nem labdáznak együtt, nem olvas neki, nem játszanak ovisat, iskolást, papás-mamást. Nem tanulhat énekeket, mondókát, nyelvet, tudományt. Nem fogja ismerni Hófehérkét, sem Villám Mqueent, nem bámul fel a Holdra, nem takarja el a szemét a Naptól, atomvillanástól. Nem számolja az alvást karácsonyig, a nyusziig, szülinapig. Nem olvad el szájában a torta piskótája, harsogva nem haraphat az alma húsába, nem ropogtat láblógatva cseresznyét, s nem majszolhat sohasem epret. Nem tud meg semmit a világról: színekről, hidegről, szélről, esőről, közelről és a végtelenről. Ő mindenről lemond: mert jó gyerek. Mi mindentől megfosztjuk őt...
gután képét. Néhány nappal az eset után most esernyővel fényképezték le a majmot, amint éppen egy kikandikáló krokodil feje fölé tartja előzékenyen az eszközt. Előrálátásáról tanúskodik, hogy esőfelhők még nincsenek az égen, de szinte biztos, hogy egyszercsak lesznek! Ezután készült a gépfegyveres felvétel. Valamin összeveszhettek a krokival.:)
jegy, az üzemanyag és a gépkocsi amortizációjának költségeit, indokolatlanul terheli szervezetét a fölösleges mozgással, így tovább él és nyugdíjas éveiben hosszabb ideig élősködik a nem bicikliző, tisztességes TB fizetők nyakán. Ráadásul a biciklisták idei rajzása komolyan igénybe veszi a BKV járművezetőinek idegrendszerét. Egy nemrég elkészült tanulmány szerint a kerékpárok közlekedés egyenes következményeként túlságosan csekély mértékben kopik az aszfalt, így egyre inkább munka nélkül maradnak az útkarbantartó és javítgató cégek, ennek következményeként pedig jóval kevesebb kenőpénz folyik vissza a politikusok és csinovnyikok zsebeibe. Mindent összevetve a kerékpárok igazi csapást jelentenek a nemzetgazdaságra, és a helyzet megoldásért kiált. Ez pedig nem más, mint a bicikliadó bevezetése, mely igazságos szigorral tereli vissza az önző elkóboroltakat a közteherviselés kötött pályájára. Az új adó áldásos hatásának köszönhetően új munkahelyeket is jelent. Némi átképzés után BKV ellenőrökből, bevetési rendőrökből, parkolóőrökből varázsolható kerékpáradó behajtó elit kommandó. A viperákkal, leolvasókkal felszerelt egyenruhás közegeknek így stratégiai szerepük lesz a milliárdok kasszírozásában: minden fontosabb kereszteződésben, lámpánál és bicikliúton vonalkódos bringaadó ellenőrzést végeznek majd és könyörtelenül kiszűrik a notórius bliccelőket. Munkába állhatnak az ellenőröket ellenőrző korrupció ellenes egységek, akik rajtatütésszerűen semmisítik meg az ellenőrzőpontokon kenőpénzzel próbálkozó bringásokat. Az új adónemnek köszönhetően a lezsírozott tendereken induló pályázók végre felállíthatják elektronikus biciklibeléptető és nyilvántartó kapuikat a város huszonhatezerháromszázkilencven pontján a parkolóórák és viztidíj automaták gyártóival és üzembehelyezőivel. A közhivatalnoki és politikusi zsebek újra megtelnek visszacsorgatott milliókkal, lehet kinevezni bicikliügyi államtitkárt, önkormányzati kerékpárközlekedési főelőadót, illetve csinos főfontoskát szóvívőnek. Lehet előre befizettetni kerékpár regisztrációs díjat és lehet kötelező biztonsági felszereléseket bevezetni, mely rendelkezéseknek ismét gazdaságélénkítő szerepe lehet. Az új adó az előzetes hatástanulmányok alapján csak akkor nem hozhatja meg az elvárt bevélteleket, ha a lakosság tömegesen szabadul meg kerékpárjaitól. Erre az esetre azonban már készen áll több büntetőintézkedés is: Élelmiszer megvonás elrendelése, kerékpáreladási illeték bevezetése, otthonmaradási-, vagy gyalogos lakhelyelhagyási díj megfizettetése. Ha ezek alól is kibújnak önző polgártársaink, egységes, mindenkire kiszabható létezési adót fognak kivetni, mely a percenkénti szívdobbanások és a levegővételek számával lesz arányos. ( A kép címe: Két jó bringa!)