A város napsütötte és csendes. Minden, ami BKV leáll. Buszok a garázsban, villamosok a remízben, metrók, trolik dettó…Autók meg csigatempóban vánszorognak. A két héttel ezelőtti főpróbán okulva reméljük, most kevesebben indultak el otthonról, vagy ha nem is, hát többen kerekeznek bringával…Mert a dolgunk az nem marad el, az életnek kell döcögnie tovább.
Nem egy szimpatikus cég ez a BKV. Most sorolhatnánk: ramaty a járműpark, agyonhasznált a humánállomány, taplók az ellenőrök, túl trendi a szóvívőcica, drága a jegy… és ezekben a pillanatokban mégis megenyhülünk. Egy picit elnézzük a közlekedés dolgozóinak, hogy elegük van és bevetik a rettegett sztrájkfegyvert! Más tényleg nem volt már hátra és valljuk be egyéb területeken is réges-régen hozzá kellett volna fogni valami észhez térítő engedetlenséghez, amitől magukba szállnak azok, akik miatt rendszeresen MI, az ország békávésai fizetjük a számlát.
Most azt kezdik kommunikálni, hogy nincs még egy hely Európában, ahol ilyen brutálisan magas lenne a jóléti, szociális kiadások aránya. Még Svédország talán, de aztán a többi messze mögöttünk kullog. Irigykednek is az osztrákok, franciák, németek a magyar kismamákra, hogy milyen nagy lábon tudnak élni havi huszonnyolcezer forint Gyesből meg hogy milyen fantasztikus egészségügyi ellátásba részesülünk, amikor kislányunkat biciklizés közben éri baleset: hány és hány szájsebészetet meg lehet látogatni, milyen sok van belőlük, hogy nem is tud hirtelen választani az ember. A nyugdíjasok bicska nyitogatóan magas apanázsáról már ne is beszéljünk. Némelyikük nem szégyell havi huszonháromezer forintból életben maradni és még pampognak is.
Szóval SZTRÁJK van! A négyes-hatos sínein nem suhan a Combino. Nem pöfékeli tele a várost a hetes busz. Sokba fog kerülni ez is. Lehet számolgatni: Az üzletek forgalma harminc százalékkal visszaesik. Van, ahol ki se nyitnak. Az oktatás szünetel, a termelés leáll, s az ország vízfej fővárosa lilulva lebénul. Most nem lehet azt mondani vállat rándítva: -Majd megunják és hazamennek…- persze ne várjunk jobbat, mert most meg azt lehet mondani ugyancsak vállvonogatva: - Majd megszokják, nem kell feltétlenül utazgatni, gyalogolhat is ez a kurva ország…
Íme a stratégia: a BKV az el nem pöfékelt benzinen és a le nem lakott amortizáción megspórolja a jegykiesést. Ne felejtsük el, a bérletek árát már beszedték, úgyhogy Demszky csak a kezét dörzsöli. Legalább az április nem lesz veszteséges hónap. Igazi kárt csak a hétköznapi működés szenved, ami tulajdonképpen az ő cinikus szemszögükből pusztán szokásjog.
A sztrájk minden kényelmetlensége ellenére szolidárisak az emberek. Tulajdonképpen réges-rég, mindenki letenné a munkát. Mert dolgozni, termelni akkor van szíve az embernek, ha van felelős, akire nyugodt lélekkel rábízható a megtermelt javak nem jelentéktelen adóvonzata, és azt nem herdálják, bénázzák, lopják el azok, akiknek tehetség, tisztesség vagy mindkettő híján semmi sem drága és semmi sem elég, ha hatalomról és pénzről van szó. Üdvözöljük a BKV dolgozóit!