(Ugyan nem mozogtak visszafelé a szereplők, de azt hittem a Csinibabát látom.
George Melbrook - New York Times :))))

Ez lenne a könnyűzene és a televíziózás  huszonegyedik századi találkozási pontja? Kezdő Előadó, messzire kerüld el az ambíciózus szerzőket, akik nevüket adják a televíziózás őskorszakának üledékébe ragadt intézményhez -  vagy inkább annak magyar megfelelőjéhez - az eurovíziós dalversenyhez. Én nem tudom miért nem kapott Rudi Zoltán fizikai Nobel díjat az időgép feltalálásáért, de egy biztos: hétről hétre nézők millióit lövik vissza évtizedekkel korábbi időkbe, hogy az ember fia azt sem tudja hol van hirtelen. A furcsa déja vu-n a műsorvezető választás sem segített (Aszfaltbetyár "jófejpincérvoltam" Levente és Novodomszky Hírekszerelmese Éva tökéletesen össze nem illő, feszélyezett párost alkottak.) Az ehhez dukáló technikai katyvasz pedig pont olyanná tette a gálát, mint az első szépemlékű tévés élőadást 1957-ben. De könyörgöm: most 2008-at írunk, s a közszolgálati csatornán még mindig a "falura jó lesz" hakniszemlélet uralkodik: kötelező körként letudott szarakodás - ezt is meg kell csinálnunk vazzeg - ha már van itt ez a rendszeresen visszatérő uniós nyavaja, amihez nyilván egy rakat pént is címkéznek.
Annyit - bár ez nem újdonság -  ismét megállapíthattunk, hogy műsorkészítés szempontjából maradtunk a hetvenes évek színvonalán és nem kedves nézőink, ez nem a divatos retro jegyében történik: ennyit tud technikailag és kreatív szempontból a királyi, de nem azért mert nem lenne tehetsége többre: ennyit akar teljesíteni és ennyit várnak tőle, odafent is és sajna egyre inkább a nézők is. Akárcsak dalszerzőink és jobb sorsra érdemes, futtatott énekeseik - kivétel talán Szekeres Adrienn, akinek az arcán kiütköző csalódottságáról tanulmányokat lehetne írni -. Valahogy évtizedek óta abban a hiszemben próbálkoznak fesztiváldalokkal, hogy azoknak nyávogó, esztrádhangulatú, szocreál bénaságnak  kell lennie, mert ha nem akkor össze kevernék a magyarokat valamilyen tehetséges népséggel és akkor még ki tudja mi történne. Érdekes, ha véletlenül valami sorból kilógó dal kerül ki a nemzetközi porondra általában jó a fogadtatás: lásd Friderika, vagy Rúzsa Magdi, akik akkor valószínűleg üde színfoltjai voltak a nagy megmérettetésnek. S nem lehetett őket összekeverni a szlovén, szerb, albán, montenegrói protezsáltakkal... Még az a szerencse, hogy volt a héten Grammy is, meg lehet sétálni is a gyerekekkel a téli napsütésben és a hétvégén kiszellőztethettük fejünkből a hetvenes évek áporodott levegőjét...
Hampfri Blogart