
Találkozó 8.30-kor.
Helyszín rendben, minden kinyitva, megközelíthető, birtokba vehető. Világosítók világítanak, technikus a kamerát rakja egybe, asszisztens feliratozza a kazit, scriptet előkészít.
Playback technika összeáll, fények is, kamera mozgatásáért felelős egységek, jimmy, fahrt sín o.k.stb... Sminkes-fordrász-stylist-kellékes lázasan dolgoznak a szereplőkön, akik már tűkön ülnek, alig várják a forgatás kezdetét. Tizenegy körül kezd forogni a kamera előszőr élesben. Rögzül a dal egyszer-kétszer-sokszor a kockapontos forgatókönyv - ha van ilyen - szerint, majd helyszínváltás, átvilágítás, öltözék csere. Délután három körül végzi ki a stáb az első helyszín kihasználható beállításait, majd átcuccolás a következőbe. Szerencsés esetben ez nincs messze. Mondjuk a szomszéd kerület. Kevésbé szerencsés helyzet, amikor egy másik városba vagy vidéki helyszínre kell leutazni. Ésszerű távolságok esetén még egy esti-késő esti forgatással ez is kivitelezhető egy nap alatt, de a stábról szokás szerint mind a hét bőr lenyúzva. Megszokták már, le a kalappal előttük: szinte minden napjuk így telik. Ja és még valami, az egyetlen szakma a tévés és a filmes, ahol az ténylegesen dolgozó, kétkezi munkát végző mukik bére - kényszervállalkozó mindegyik - az utóbbi tizenpár év alatt szinte semmit sem változott, sőt csökkent. Ez bármily hihetetlen, tényleg így van: a napi gázsik alig változtak operatőr, világosító, technikus, editor szinten... Ez is hozzátartozik a képhez: a filmes szakma közkatonái egy kicsit bele lettek rángatva a vállalkozás rideg, könyvelői világába és most már kifejezetten rosszul állnak a dolgaik.
Amikor elhangzik a poénos "kikapcs, lebont, megsértődik, hazamegy" beszólás már mindeki egy kicsit zombi: éjfél, hajnali egy mire a lelkek, s a hozzá tartozó porhüvelyek ágyba kerülnek. A nyersanyag a rendezőnél, aki másnap reggel már a montírozó stúdióban kezd: hogy a script-ből kiszedegesse a kliphez felhasználható legjobb mozgóképeket.
Vágásról a következőkben.