Vessünk számot! Egy album 10-14 nótát tartalmaz. Rap, hip-hop esetében a közjátékokkal együtt ez lehet akár 18 zeneszám is. Stúdióra rögtön elkölthetsz 800 ezer és kétmillió forint között szinte bármennyit. A kiadó manapság gáláns, ha első próbálkozóként hozzájárul egy centtel is a költségeidhez. A multik annak örülnek, ha kész produkciót viszel és nekik csak a logisztikát és infrastruktúrát kell hozzátenni. Ezt rendesen be is árazzák. Szerintük az, hogy bekerülsz a rendszerükbe és a terjesztés egyáltalán tudomást szerez rólad Kb tízmilliós hozzájárulást jelent. Érted? Még semmit sem tettek, de már elköteleződsz tíz millára. És akkor még nem számoltuk az alapból egyébként nagyon szegényes marketingbüdzsét, amiben szóróanyag, borítóterv, installáció, plakát, fizetett hirdetés, Pr miegymás benne van. Erre azt mondják, hogy kerül nekik kb, mondjuk hatmillióba, ami persze nem igaz, hiszen ők nem listaáron rendelgetnek a nyomdától meg a médiától, hanem sokkal-sokkal kedvezőbben. Kifelé persze a lisatáras dolgokat kommunikálják, hogy minél jobban essél hanyatt, mekkora áldozatot hoznak az extraprofitért. A kiadó által biztosított marketingcsomaggal aztán adsz a szarnak egy pofont, mert az semmire sem elég. Jobb ha berántasz magadnak egy-két szponzort, akik lehetővé teszik ott legyél óriásplakáton, meg csinálj egy nagyobb felhajtással járó lemezbemutató bulit. Még egy tizes a milliókból és tisztességes lesz a jelenlét és a terjesztés is, de jól jön egy erőszakos médiagenya is, aki ismeri a szerkesztőket, mert mindenkivel haver és tudja egyengetni a nem fizetős riportokat és megjelenéseket. Ez igazából még nem menedzseri teendő, bár jó ha van egy menedzsered, aki egy kézben tartja az összes elfoglaltságot.Folyt.köv:
Blogart
