Ez már rögtön két kérdés. És persze sorjázik a többi is: a miértekkel, a hogyanokkal, a mostmileszekkel. Megváltozott valami? Pedig a Nap felkel, a Föld forog, a hőmérséklet az ősznek megfelelő, s biológiai működésünk sem tér el evolúciós értelemben a tavalyitól - az enyhén megemelkedett vérnyomást és kedélyállapotunk változását természetesen figyelmen kívül hagyva. Pénzpiaci válságunk a hatalmas világegyetem egyetemességéhez mérve végtelenül piszlicsáré kis momentum, mint ahogyan a civilizáció erre adott válasza is az. Hiába már a világbefolyásoló közgazdász agyak hozzáfűzései:- Bocs, tévedtünk.- vagy a tisztánlátó pénzzsenik beköpései: - Ugye, megmondtuk...ugye! Ja, megmondtátok.
Nem nagy megfejtés: egy világméretű piramisjáték nemlétező szabályrendszere törvényszerűen omlik össze rendszeres időközönként. A játékban résztvevő pajkos bankárovisok pedig lopva pillantanak körbe: szerencsére nem látta senki, hogy csaltak, megrendült az egész. Akkor juhéééé, még kaszálhatunk, ha kozmetikázzuk picit a jelentéseket.
De attól a rendszer - ami természetesen tojik a jelentésekre - még menthetetlenül összeomlik és később már nincs az a neméranevem, amivel ki lehet húzni magunkat az összeomlás válságcunamija alól. Ez most eltemeti az egész elfuserált globalizált világot - bámulunk naívan az indexek hullámvasútjára - hogy aztán legyen ok új világrend, új szabályok, új értelmetlen virtuális katyvasz megalkotására? Most már legalább nemcsak a terrorizmus elleni harc lesz a zászlóra festve: egyéb világgazdasági ürügy is kapóra jön.
Vagy fordítva: semmi nem temet maga alá semmilyen világot, mert az nem is létezik csak a pénzügyi bürokraták kisbetűs mellékleteken silányodott kockafejeiben. Egyébként meg általában emberek és egyéb élőlények laknak e Bolygón, tehát máról holnapra élniük kell így is úgyis. Nem fogunk mindannyian tömeges szektaöngyilkosságot elkövetni a tőzsde mélyrepülése miatt, s nem ugrunk fejest egy emberként az Empire State Building nyolcvennegyedik emeletének semelyik ablakából. Mert nem ez a dolgunk.
És mégsem ilyen egyszerű, mert a globalizált világ multigépezeteinek luxustárgyalóiban a profit érdekében, könnyen kezelhető excell-táblák szimpla átrendezésével a Kockafejűeknek sikerül majd utcára tenni közel húszmillió adatot - egyébként élőlényt - az elkövetkező hónapokban, vagy években. Most leállítunk egy gyártósort, holnap bezárunk egy részleget, holnapután kivonulunk az országból... Így morfondírozik Kockafej és menedzsercsapata. Pedig igazából, ha csak rajta múlna, már rég visszavonult volna egy kis tó partjára, ahonnan bármikor vitorlására, vagy jachtjára szállhat, hogy mesebeli méretű halakat horgásszon egy autó árába kerülő felszerelésével. És ne gondoljon többé az indexekre többet, elfelejthesse a stresszet, meg az excell táblák és grafikonok sok-sok variálható számsorát, amivel úgy be lehetett húzni a csőbe az egész világot...