Blogart blogmagazin

Ez egy szubjektív blogmagazin. Ha mindenki itt van, akkor kezdjük. Üdv, mindenkinek! Artinton professzor vagyok. Aki ismer tudja, mit képviselek. Ehhez tartom magam. Kollégám Hampfri Blogart szemtelen száguldó riporterem. Az ő dolga a kavarás. Én mégsem pattoghatok csak úgy ide-oda, ahogy a szürke hétköznapok diktálják.

Friss topikok

  • Perillustris: @blogart: www.blikk.hu/blikk_aktualis/leszakadt-a-plaza-mennyezete-2116821 :o (2012.10.28. 20:57) Allee hopp! - Az elsietett Pláza
  • blogart: @ikaljan: O.k. a párbeszéd elkezdődött. Nyilván te megkapsz minden információt a másik oldalról..... (2012.09.04. 11:50) Örményt ölni Magyarországon...
  • stalker73: @allegretto23: like (2012.07.31. 00:32) A RABLÁS ÚJ KOREOGRÁFIÁJA
  • IGe: "Éhes volt, bement, ellopta, lebukott. Hirtelen felindulás, pillanatnyi elmezavar. Médiahekk, pr-a... (2011.02.10. 14:45) Bakács mérlege
  • Bárzongorista: Mi azért az alsó- középrétegben vagyunk... (2010.07.09. 17:28) Koldusmarketing

MERLINI TERÁPIA - avagy a titokzatosság szenvedélybetegsége

2008.02.19. 10:00 - blogart

Címkék: terápia magic szabadulás


Amikor eldöntöttem, hogy beszélgetni fogok Dáviddal a blogomban, rájöttem, hogy  nincs túl nagy szabadságom. Nem fedhetek fel titkokat, amiket ismerek, nem oszlathatok el homályt, ami mindenkiben élteti a kétséget.  Ez nem lenne sportszerű, különben is aláírtam egy titoktartási nyilatkozatot. Egy biztos: Merlini különös, rejtélyes fiú, aki élvezi a misztikum légkörét maga körül: elvégre lételeme a titokzatosság. Belső rezdüléseit és szeszélyeit pedig jóllehet ismerem, mégis meg tud lepni időnként valami elképesztő merliniséggel.

Merlinivel több mint tizenéve ismerjük egymást úgyhogy ez nem szokványos interjú, mert Dávid a barátom és nem pusztán interjúalany…Akkor ez most egy baráti beszélgetés. Dávid amúgy is gyengélkedik. A gyomrára húzódott valami nyavaja, de már sokkal jobban van,

mint napokkal ezelőtt, amikor a lakást se merte elhagyni. 

Közben feltesz egy kérdést nekem.

Merlini: - Szerinted megváltoztam az utóbbi tíz egynéhány évben? – hú, ez jó…Gondolkodom. Amikor először találkoztunk, alig volt tizenhat, mindenféle kártyatrükköt mutogatott és meg is tanította a legparasztvakítóbbakat. Nem mondom, hogy nem lehetett a csajoknál bevágódni a cigis varázslattal meg az oldalán megkörmölt kártyalapokkal.

- Szerintem nem… mármint nem változtál sokat.- vágom rá, de közben már nem egy tizenhat éves kisfiú hallgat, hanem a befutott, világdíjas szabadulóművész…aki azért legbelül még tényleg gyerek. És akkor mostantól tényleg jöjjön a beszélgetés. Garantáltan mélyebb lesz, mint a bulvárlapok vakuvillanásai.

 

Prof.Artinton:   Akkor most te jössz…Milyennek látod magad? Ki vagy te? Ha skatulyáznál melyik fiókba csúsztatnád a Merlini bábut? És szerinted milyennek lát a közönség?

 

Merlini:  Amit én csinálok az egyfajta performance. Minden produkcióm egy művészi akció, amivel a belső vívódásaimat, szorongásaimat, gátlásaimat próbálom legyőzni.

 

Prof.Artinton:  Akkor ez egy terápia…Hol tartasz a gyógyulásban?

 

Merlini:  Kezdek a végére érni, tehát lassan át kell gondolnom, hogy min kell változtatnom. A motivációm is változik, egyre inkább érzem, hogy máshogy akarom csinálni. Most arra gondolok, hogy az eddigi produkciók nagyszabásúak és monumentálisak voltak: hatalmas szabad területen valóságos térben, a várost díszletként használva történtek  meg…és ez így is volt jó…de hiányzik a szemkontaktus. Ötszáz méter magasan egy helikopterről lógva nincs visszajelzés a közönség részéről.

 

KÖZELEBB MINDENKIHEZ


 

Prof.Artinton: Akkor most mi lesz… klubzene? Unplugged á lá magic?

 

Merlini: A következő produkciómhoz közelebb engedem a közönséget, szinte kézzelfogható közelségbe, hogy mindent láthassanak és érezhessenek.

 

Prof.Artinton: Brrr, szinte lúdbőrzik a hátam. Hol és mikor?

 

Merlini:  Ez még nyitott kérdés, de akár a Times Square-en… tárgyalunk, majd meglátjuk.

 

Prof.Artinton: Még nem válaszoltál arra, hogy minek lát téged a publikum. Most megpróbállak leírni kivülállóként: adva van egy jóképű, nem kelet-európai arc, aki kupé mercivel furikázik, külföldi celebekkel edz a fitness-ben, Tisza Katákkal randizgat…és mellesleg eléggé megosztja a közvéleményt.

 

Merlini: Talán most már egyre inkább a szabadulóművészt látják bennem. Mert amit csinálok az a performence-en túl végül is nem más, mint a szabadulás, konkrétan és átvitt értelemben is. A külsőségeken kívül azonban a belső gondolat, ami a fontosabb… bár az is igaz, hogy a kép, ami kialakult rólam inkább bulvárszinten létezik, mert ez a műfaj éri el a legnagyobb tömegeket, és jó vagy rossz, de nagyrészben a bulvár alakítja rólam a képet. Ez van. Aki aprólékosan építgeti az imidzsét és marketingből ragaszt magának álarcot, annak számolnia kell azzal, hogy a maszk előbb utóbb vagy lehull, vagy annyira eggyé válik a személyiséggel, hogy a vége identitászavar lesz. Rá kellett jönnöm, hogy a mindenáron való megfelelés, a repizés, kötelezőnek gondolt társasági eseményeken történő jelenlét túl sok időt és energiát pazarol el és nem biztos, hogy van annyi hozadéka, hogy a fontosabb dolgokról elvonja a figyelmet. Az autómat pedig nem azért választottam, mert ezzel akarok gizdáskodni, hanem mert tetszenek a vonalai és a stílusa. Az utóbbi időben egyre kevésbé foglalkozom a külsőségekkel, aki egy picit is intelligens azt nem téveszti meg a bulvár optikája és tudja, hogy mi van a felszín mögött.

 

 

AZ ORSZÁG TÚL VAN POLITIZÁLVA

Prof.Artinton: A lélek rejtelmei, a belső vívódásod eddig is hangsúlyosan ott voltak a legfontosabb dramaturgiai pontoknál.

 

Merlini: Igen, de a megjelenítés technikáján fogok változtatni. A Nagy Áttörés betonos produkciójánál más eszközt használtam, előre felvett hanganyagot. Az új kifejezésmódot még nem találtam meg, de zene, fény, mozgás, improvizáció egyformán szerepet kap majd benne.

 

Prof.Artinton:  Magánélet?.Van társad?

 

Merlini:  Egy macskával élek együtt a lakásomban, ha erre gondolsz, de társam van.

 

Prof.Artinton:  Olyanra nincs szükséged, akivel együtt is laksz?

 

Merlini:  Nincs…Ez lehet, hogy önzés, de ez az én életterem és nem szívesen osztom meg mással. Így kényelmes és ez most így van.

 

Prof.Artinton:  Sok barátod van?

 

Merlini:  Van, de nem sok. A barátokat az ember nem választja, kicsit olyan, mint a család, az élet rendeli egybe a sorsokat, aztán az idő megmutatja, hogy ki meddig marad a kötelékben.

 

Prof.Artinton:  Vesztettél már el barátot, mert eltérő a világnézetetek, vagy a politikai felfogásotok, és ez csak ebben a megosztott lelkű országban derült ki?

 

Merlini:   Az ember akkor zár a szívébe valakit, ha megvannak a közös pontok. Nem érdekel, ha eltérően szemléli a világot valaki, de látom az értékeit, feltöltődök a társaságában, érzelmileg pedig szükséges, hogy legyen. Ez az ország túl van politizálva, mert nincs jólét és mindenki másban keresi a hibákat. Egy szerencsésebb fejlődésű országban a politikai hovatartozás sokezredik hangsúlyú kérdés, nem fontos tényező. Tudom, hogy vannak olyanok, akik nem állnak szóba régi barátaikkal, mert annyira a másik oldalra kerültek, de szerintem ez nem intelligens hozzáállás. El sem tudnám képzelni, hogy valakitől azért forduljak el, mert számomra nem szimpatikus a politikai hovatartozása… Van egy mércém: a tisztességes boldogulás. Én is ezen vagyok. Úgy kellene boldogulni mindenkinek, hogy közben nem árt és nem tesz keresztbe másoknak.

 

HÁROM ÉVIG NEM VOLT ITTHON MUNKÁM

 

Prof.Artinton: Nem túl naív hozzáállás ez? Hiszen a te boldogulásodat is folyamatosan próbálják megnehezíteni. A Rakétás produkciónál – amire tényleg nagyon készültél – például pont egy barátként viselkedő partner húzta keresztbe a számításokat. Nem egészen értettem, hogy az RTL Klub miért kezdett lejárató kampányba, amikor előtte teljes vállszélességgel kiállt az együttműködés mellett.

 

Merlini:  Hidd el, hogy ez nekem is furcsa.

 

Prof.Artinton:  Nem volt egy momentum, amikor úgy érezted, hogy megtört valami?

 

Merlini:  Aláírt szerződéseink voltak, amikor az RTL tulajdonosi köréből jött egy megkeresés, hogy szívesen menedzselnék a projektjeimet szerte a világon. Én ennek megörültem, mert ez valóban jó lehetőség lett volna, de közben haladtak a Rakétás produkció munkálatai. Egyszer csak kaptam egy szerződést, amit az RTL egyre sürgetőbben akart aláíratni velem. Igen, ám, de ebben az állt, hogy életem végéig minden Merlini projekt bevételének hetven százaléka az övék, a maradék harminc az enyém. Ezt ugye épelméjű ember nem írja alá. Erre az RTL tíz nappal a Rakétás akció előtt kihátrált és a meglévő megállapodásokat felrúgva bele kezdett a lejárató hadjáratba.

 

Prof. Artinton:   Tönkretehet valakit a média?

 

Merlini:  Hatékonyak voltak, mert ennek köszönhetően itthon három évig semmi felkérésem és munkám nem akadt. Szponzorok, barátnak hitt kollégák fordultak el tőlem, olyanok is, akik eddig valamennyi nagy produkciómnál együttműködtek velem. Komoly erkölcsi és anyagi kárt okoztak. Ezek után gondoltam úgy, hogy legjobb lenne elmenni innen. Nem láttam a perspektívát és igazából most sem nagyon látom, pedig szeretnék itthon az lenni, aki vagyok.
Las Vegasban ez idő alatt elnyertem az egyik legrangosabb bűvész világdíjat, a World Magic Award-ot, megjelent a könyvem, Hollywoodban világrekordot állítottam fel: víz alatt 10 perc 17 másodpercig. Szóval, ha nincs ez a botrány, talán sosem próbálom ki magam odakint. Lehet így is nézni, mert alapvetően pozitívan kell állnunk a dolgokhoz. Mire hazajöttem a bírósági per is lezárult és jogerősen nyertem az RTL-Klubbal szemben. Ez elégtétel, de az itt megítélt összeg korántsem annyi, mint amennyi kár ért az elmúlt három évben. Most jöhet egy új fejezet, életem performance-ének újabb előadása. Szerinted változtam? –

Gondolkodjunk csak…de már vágom is rá a választ.

Prof.Artinton:  Szerintem nem…:) vagy mégis…

Jóval postzárta utáni friss: Merlini pénteken repülőre ült és egy fős kísérettel Las Vegasba utazott, hogy showbizniszben érdekelt casino-tulajoknál egyengesse szakmai karrierjét.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogart.blog.hu/api/trackback/id/tr32344232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.