Blogart blogmagazin

Ez egy szubjektív blogmagazin. Ha mindenki itt van, akkor kezdjük. Üdv, mindenkinek! Artinton professzor vagyok. Aki ismer tudja, mit képviselek. Ehhez tartom magam. Kollégám Hampfri Blogart szemtelen száguldó riporterem. Az ő dolga a kavarás. Én mégsem pattoghatok csak úgy ide-oda, ahogy a szürke hétköznapok diktálják.

Friss topikok

  • Perillustris: @blogart: www.blikk.hu/blikk_aktualis/leszakadt-a-plaza-mennyezete-2116821 :o (2012.10.28. 20:57) Allee hopp! - Az elsietett Pláza
  • blogart: @ikaljan: O.k. a párbeszéd elkezdődött. Nyilván te megkapsz minden információt a másik oldalról..... (2012.09.04. 11:50) Örményt ölni Magyarországon...
  • stalker73: @allegretto23: like (2012.07.31. 00:32) A RABLÁS ÚJ KOREOGRÁFIÁJA
  • IGe: "Éhes volt, bement, ellopta, lebukott. Hirtelen felindulás, pillanatnyi elmezavar. Médiahekk, pr-a... (2011.02.10. 14:45) Bakács mérlege
  • Bárzongorista: Mi azért az alsó- középrétegben vagyunk... (2010.07.09. 17:28) Koldusmarketing

PÁKÓ AZ IDŐUGRÓ

2013.09.12. 11:14 - blogart

https://www.youtube.com/watch?v=Cnvk_h_T6uU

Pákó új klipje többszörösen is zavarba ejtő. Nemcsak a választott dal szempontjából, hiszen eredeti afro feldolgozást ritkán hall tőle az ember. Több, mint öt évvel ezelőtt a Bebeyo volt ilyen. A Mayo viszont teljesen más, amihez a klip is meghökkentően különleges lett. Egy megfoghatatlan időmátrixba csúsztatott, elképzelhetetlen dátumokkal timecode-olt sztori pereg le, ahol Pákó öltönyben, egy rejtélyes aktatáskával a kezében sétál át tereken és időzónákon. A misztikus zene csak fokozza a lúdbőrt és noha valószínűleg Budapesten forgattak minden kockát, a helyszínválasztásokból ez mégsem derül ki. A feltűnő, pislákoló feliratok is a világ legtávolabbi csücskeibe pozicionálnak. Pákó egyedül van Shanghai-ban, Moszkvában, a felhőkarcolók tövében és a cyberpunk szeméttelepen is a tévék roncsai között,. Mindenhol tesz néhány lépést, majd széthangyásodó, sistergő snittekkel átvillan egy másik helyszínre. Az idő jelentőség nélküliségét egy eldobott Breitling jelenti. Még valami ottfelejtett buggy-val is száguldozik a szavannán, aztán megérkezik egy naplementében izzó partszakaszra, valahol Nigériában ahol tüzet gyújt. A dátumozás itt már reset ponthoz érkezik. Január nulladikát írnak és 0000 évet. Pákó ezután széttárja karjait és eltűnik egy rejtélyes szívófényben, mintha csak az földönkívüliek jöttek volna érte. A dal és a klip párosítása annyira szokatlan, mégis tökéletes hogy már most zavarba ejti a nézőt. Didi, vagy akár a Paco Jambo után a Mayo Pákó igazi időugrása.

https://www.youtube.com/watch?v=Cnvk_h_T6uU

COCO JAMBO ÚJRATÖLTVE

2013.06.26. 13:58 - blogart

Pákó legújabb nyári dalát a Szőke barna folytatásának is nevezhetnénk, hiszen stílusában és könnyedségében nagyon emlékeztet a tavalyi többmilliós letöltést elérő feldolgozásra. Pákó ezúttal sem bízta a véletlenre. A Coco Jambo cover-ét készítette el Pákó Jambo címmel a maga viccességével és Pákóságával. Az egykori megasláger nyilván kellemes emlékeket ébreszt bárkiben, aki egyszer is hallotta az eredetit. Pákó  célja is egyértelmű: feldobni a nyarat és végigbulizni az országot a PÁkó Jambo-val. Ez alighanem sikerülni is fog. A klip napfényes, táncos, szexbombás csobbanós és elegáns.  Az, hogy Pákót egyre inkább komolyan kell venni, ha slágergyártásról van szó, azt nemcsak a rengeteg letöltés és a rengeteg fellépés. hanem a támogatók és szponzorok megjelenése is jelzi ( klip végén a lista ). A klip mától elérhető az alábbi linken.


nyar2013.jpg

PÁKÓ LÁTÁSA MEGROMLOTT

2013.01.11. 12:54 - blogart

Címkék: média blog budapest lencse pákó televízió szemüveg videoklip optika marslakó diramerján optika xtractive

Pákó ma reggel úgy ébredt, hogy itt az ideje szemüveget csináltatnia magának. Rögtön alegjobb helyre ment.

Örményt ölni Magyarországon...

2012.09.03. 09:58 - blogart

Mocskos ügy! Félelmet keltő. Mi az üzenete? Előre bocsátom, apám révén örmény származású vagyok. Amennyire édesanyám révén magyar és ezt fontos leírni bármi előtt, hiszen Itt élek sok száz örmény származású honfitársammal együtt és rajongva szeretem ezt az országot, bármilyen nehezek is a hétköznapok. Sosem féltem, minden nap úgy kezdem a napot, hogy van hitem és vannak terveim. Három pici gyermek mellett ez a legkevesebb...nem?

De most mintha elbizonytalanodtam volna... A gyilkos, aki azért öltött egyenruhát, hogy minél több örményt mészárolhasson, néhány éve Budapestre érkezett Azerbajdzsánból. Onnan, ahol még a huszadik század végén is pogromszerűen törtek rá ártatlan családokra lakásaikban, fényes nappal az utcán gyilkolták le őket, csak azért mert keresztények és örmények. Ez még Bakuban, Szumgait-ban történt, abban az országban, amit itthon az idei Euróvíziós dalfesztivál fénypompás díszleteiből ismer csak az egyszerű magyar ember. Pont azt tette ez a Budapestre keveredett szörnyeteg is, amit a pogromokból otthon már megtanulhatott. Éjszaka, álmában tört rá örmény diáktársára, a Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában és egy baltával brutálisan kivégezte őt...

Sokkolta a magyarországi örmény közösséget, ami akkor megtörténhetett. Világossá vált sokadszorra, hogy a vérgőzös gyűlölet nem áll meg az országhatárok előtt, hanem repülőre száll és megkeresi az alkalmat, hogy gyászt és fájdalmat okozzon. Az azeri gyilkos néhány év - az azerbajdzsáni börtönökhöz képest ötcsillagos ellátást nyújtó - magyarországi fogva tartás után, egy különös - bár kiábrándítóan kézenfekvő, érthető és pitiáner módon beárazott -  diplomáciai kufárkodás eredményeként ma Bakuban ünnepelt akcióhős és előléptetett katonatiszt.

Örményt ölni dicsőség! Ez a ma igazi Azerbajdzsánja, ez a hivatalos álláspont és ez az üzenete az egész mocskos ügyletnek, a hazai és a világ valamennyi örményére nézve. Ebben a vérfagyasztó országimázsban működött együtt stratégiai partnerként Magyarország ( úgy értem Magyarország néhány politikusa ). Megalázó, félelemkeltő, szégyen, hogy üzleti érdek és politikai mindenek felettiség felülírhat emberséget és jóérzést, terrort támogat és azt sugallja: Jöjj Budapestre, ha örményt támad kedved gyilkolni és nemzeti hős leszel! 

Az azeri baltás gyilkos elengedése több mint szerencsétlen, jóhiszemű ballépés. Több mint fájdalmas amatőrizmus. Minden határon túl megy. Egy hazai dolgos, szorgalmas kisebbség lekezelő arcul csapása. Én még emlékszem, amikor MÖBK ( Magyar Örmény Baráti Kör ) feliratú sárga mezekben egy csapatban fociztam Orbán Viktorral egy jótékonysági meccsen. Ő talán elfelejtette már  és ártatlan lelkű gimnazistaként én sem hittem volna, hogy néhány évvel később inkább gyilkosokkal játszanak tovább egy csapatban a világpolitika egyre rémisztőbb Arénájában. Hölgyeim és Uraim, ezen a szinten már nincsenek véletlenek. Letagadhatatlan, hogy a külügy részéről tudtak és számoltak is a lehetséges következményekkel. Minden irányból szóltak a riasztók, érkeztek a figyelmeztetések. Mégis meg kellett lépni! Miféle mocskos érdekből? Persze minden jogszerű volt, és a nemzetközi törvényeknek megfelelő, Azerbajdzsán mégis magasról tesz ígéreteire és ránk is, miszerint a gyilkosnak folytatnia kell büntetésének letöltését. Ehelyett azonnali kegyelemben és számos juttatásban részesült. Ezzel Azerbajdzsán nemcsak az örményeket, de Magyarországot, kormányát, népét és törvényeit is megalázó gesztust gyakorolt az erősebbek és gazdagabbak primitíven gőgös fölényességével.

Bennem, és a hazai örményekben nincs gyűlölet, csak megrendülés. A fájdalommal és gyásszal 1915 óta megtanultunk együtt élni. Senki sem kért tőlünk bocsánatot a genocídiumban legyilkolt milliókért, nagyapám szüleiért és testvéreiért. Azt hiszem a most történtekre sem lesz őszinte, szemünkbe néző felelet, csak mellébeszélés és  politikai süketelés...

Kedden délután várható hivatalos állásfoglalás és tájékoztató a hazai örmény kisebbség képviselői részéről, akik beszámolnak az elmúlt hét egyeztetéseiről, tiltakozásairól, és arról, hogy mi vezethetett idáig.

A RABLÁS ÚJ KOREOGRÁFIÁJA

2012.07.26. 11:33 - blogart

Címkék: budapest bűnözés erőszak roma rablás közbiztonság támadás óvónő

A markecolás Budapesti viszonylatban mindig is napirenden volt... Az orrunk előtt szakítják ki a láncot a nyugdíjas néni nyakából, primitív  hordák verik agyba-főbe az aluljáróban a szerencsétlen tinédzsert, elhagyott pesti lépcsőházak sötét fordulóiban várják be az egyedül hazaérkezőt, vagy éppen a liftben támadnak rá... Az áldozatok nők, főként idősek, vagy sihederek, akik még véletlenül sem tudják megvédeni magukat. Ez a megszokhatatlan alaphelyzet és tényleg megszokhatatlan, mert a "akció" sokkolóan brutális, nemcsak az áldozatot taglózza le, de legtöbbször a szemtanúknak is földbe gyökerezik a lába, annyira gyors, váratlan, és rémisztő a hordák támadása... A koreográfia pedig változik, elképesztő manipulációval párosul, ami jelzi, hogy a bűnözők már számítanak a járókelők interakciójára és félrevezető fellépéssel verik át őket.

Tegnap egy régi ismerős jött szembe velem - felismerhetetlenül. Az idős, köztiszteletben álló, jóságos óvónéni  homlokát több öltéssel varrták össze az ambulancián, szemei bevérezve, arca sebekkel borítva, feldagadva. A szemészetre igyekezett, elesett volt és félszeg. Szégyellte, ami történt vele, pedig kinek is a szégyene ez? Csontos, villámgyors, kegyetlen ököl zúzott az arcába a semmiből. A három  gazember sunyi lekövetésből került elé váratlanul és csapott le. Percek óta követhették, de ő mit sem vett észre. A fájdalmas ütéstől a nő rögtön a földre került, ám az ütleg csak ezután indult be igazán.
Néhányan a megállóban dermedten figyelték, mi történik. Az emberi agy a legközelebbi fiókot keresi ilyenkor: mi ez? Balhé? Bunyó? Mi ez? Mi ez? Nő a földön... három ember veri...a nőt... Hallani az ütések csattanásait, a jajgatást és a támadók ordenáré üvöltését: - Nem főzted meg az ebédet, de BÜDÖS KURVA, hogy rohadjon ki a szíved. Nem foglalkozol a gyerekkel!!!! - ez családi botrány: viszik végig a neuronok az információt és az agy bezár, lélek kikapcsol. Ez csak egy családi perpatvar roma stílusban, ebben nem kell részt venni! A trükk beválik, és a három támadó az óvónő táskájával néhány pillanat múlva odébb áll. Fél perc múlva sehol sincsenek. Az utca békés. A földön fekvő, halkan síró, jadokló nénit még csak fel sem segíti senki. Hiszen ő, most a járókelők szemében a pereputty része csak, aki nem főzött ebédet, és nem foglalkozik a gyerekkel, meg biztos iszik is, meg biztos cigány...

Pedig egyik sem. Mindennap finom ebédet főz a szeretteinek, az óvodában pedig harminc palántát reggeliztet, ebédeltet, repetáztat uzsonnáztat. Mesél nekik, jóra szépre tanít... Nincsenek előítéletei, és ezután sem lesznek. Roma óvodistáit ugyanolyan szeretettel és gyengédséggel neveli, mint a többi rábízott gyereket, mert  tudja, hogy milyen kárt okoz a lélekben, ha valakit a bőrszíne miatt különböztetnek meg. De most szégyelli magát, mert a földbe döngölték, agyonverték és megalázták... hosszú, hosszú idő telt el, míg könyörgésre mentőt, rendőrt hívtak és valami intézkedésféle elkezdődött. Az óvodát most elkerüli, amíg meg nem gyógyul, mert nem tudna válaszolni a gyerekek kérdéseire: -Erzsi néni mi van a szép, jóságos arcoddal?-

PÁKÓ NYARA

2012.06.27. 06:25 - blogart

Címkék: balaton buli poén nyár pákó videoklip

PÁKÓ és a SZŐKEBARNÁK – megosztáselemzés (Kommentek,like-ok stb…)

 

És itt van megérkezett a nyár legújabb youtube-os remake-remeke. A videomegosztóra szállító fickó hazánk talán legmegosztóbb celebe, maga Fekete Pákó, aki - figyelem, kiszámoltuk - pont tíz éve bohóckodik velünk. A legújabb szösszenetnek is hatalmas esélye volt rá, hogy igazi mémmé váljon, amit ezerszer pörgetnek vissza a vakációba száradt tinik, de aztán mégsem ez történt. A "Szőke, barna" dala és klipje jóval túl mutat a VVcristofel féle kubai ritmusra felvillanó lidércnyomáson.

Pákó lazán tolja a nyarat maga előtt, legalábbis szép lányokkal fényképezteti magát a tóparton és még dalt is jól választott. A kiejtése továbbra is kiritkán aluli, de védjegy. Picit rá is játszik, amire a kommentelők persze ugranak ezerrel. A Michel Telo által is előadott dal újra feldolgozása ugyan szerzői jogilag egy kissé aggályos, de Pákó a kommentek között is tisztázza: ezt a dalt, szimplán csak előadta, nem jelenteti meg sehol, semmilyen albumon. Akkor jó.


A piros zöld sáv lézerkardja a kezdeti sokk után napokon belül elolvadt és most már határozottan fele-fele arányban érkeznek like-ok és dislike-ok (1915-1930 és ez nem évszám). Várható, hogy fordul a trend. A „Takarodj haza Afrikába” és „Köcsög nigger” bekiabálások négy nap után látványosan visszaszorultak, csakúgy, mint a Puzsér idézetek az alpáriságra vonatkozóan. A legtöbben megértették, hogy a dal egy poén, és nem kell filozofikus mélységet várni tőle. Elvétve jön ugyan néhány „WTF?, MIESZ? OMG.” de a hozzászólások zöme már mosolygós és ez azt kell mondjam nem minősít senkit. Nem kell féltenünk Pákótól sem a nyelvet, sem szellemi nagyságunkat. Lapite Oludayo egy kivételes hungarikummá vált, aki nem temeti el a magyar kultúrát, csak létezik saját dimenziójában a bulvár bolygóközi terében, és jelenlétével számos „tehetséges” bulvárfirkásznak teremti meg a napi betevőt, kenyeret, lekvárt, kecsapot. Egyébként a klip sikerességét még az sem törte meg, hogy a Youtube - nyilván jóindulatú nézői közreműködés révén - korhatárosította azt, ezért csak beregisztrálva indul a cucc. Ez enyhén szólva hátrányos megkülönböztetés, hiszen a korhatárnak – aki látta a klipet, az tudja – semmi oka nincs. Cenzúra ide, vagy oda Pákó Szőke, barnája rongyol a Balatonra.

Oroszlán arc a Marson

2011.02.23. 12:03 - blogart

Imádom a marsi homokdűnék rejtélyes formáit, melyek kilométeres pixelekből általunk fantáziált rajzokká állnak össze. A mai Index egy szív alakú képződményre hívja fel a figyelmet, de szerintem sokkal érdekesebb - kis képzelőerővel - a szomorú, lefittyedt szájú oroszlán  képe...:-)

Bakács mérlege

2011.02.08. 12:48 - blogart

Címkék: média budapest tévé tükör mérleg kereskedelmi szalámi bakács

Tekintsünk el attól, hogy mindez médiahack és pont. Szánalmas kísérlet lenne így szépíteni ezt a pitiáner botlást. Van egy elgyengült jellem. Frusztrált fickó, mert felőrölte a kereskedelmi média és súlytalanná vált, mint írástudó ember, egyszersmind férj és apa...mert sok-sok önértékelési, értékrendbéli zavar és persze az alkalom szüli a tolvajt...Így vannak ezzel a nagyban dolgozó hasonszőrűek is, annyi különbséggel, hogy meg sem próbálják mentegetni magukat... Egy szalámi ellopása bibliai és hétkzönapi, világi értelemben is persze bűn. Szigorúbb iszlám országokban csúnya következményekkel jár...Itthon a szalámi bűnös megkívánása és eltulajdonítása össznépi kiszavazó show-t generál. Ez a fogyasztói társadalom megkövezése, a kézlevágás pedig a sünsunázó fórumozás pellengére. Bakácsot is kiszavazták, kezét levágták...Villa ajtó tárulj,irány az életutca, az ébredés valóságos pofoncsapás. És mi jön ezután? A saját hibájából tanuló férfi az bölcs és látja minden rosszban, pitiánerben és méltatlanban a jót...a Jóisten tanító szándékát. És lám,megint van választható út...rögtön több is. Lehet kijózanodva, leforrázottan, viselve a következményeket, a szégyenből tanulva újra felállni és csendben, szerényen, elfogadóan szembenézni a tükörrel, és akkor bátran gyermekünkkel is. Nem számít, ki mit mondd, ki hogyan hördül fel...ez vele jár...egy szava nem lehet annak, aki csúful lebukott. És van másik út is: kimagyarázni, érvelni igazságtalanságról, helyzetről, éhségről - ami a szó afrikai, pakisztáni vagy akár borsodi, mélyszegény értelmében nem igaz - beszélni kilátástalanságról, rosszul fizető állásról, a média álszent mocsaráról, ami a valódi "médiatörvény"...és hopp máris lehet ebből profitálni, visszavágni, aprópénzre váltani a 2000 Ft-os szalámit... Pár százezres honoráriumra mondjuk, amiért tovább égeti magát a kereskedelmi tévékben és hagyja hogy percshowman-ek, reggeli műsorvezetők és Gregorra vadászó bulvárfirkászok még egyszer-kétszer beletöröljék a sáros cipőjüket. Átváltható tizenöt perc hírnév hátszelére és felhajtóerőre, ami szintén javíthat kicsit a mérlegen... Ez a két részre szakadt ország pedig majd lekommentezi hogy sajnálják-e, vagy megvetik, vagy mindkettő és semelyik egyszerre...mert Bakács mérlegének serpenyőjében, egyikben és a másikban is mi vagyunk ott...

Koldusmarketing

2010.07.09. 13:30 - blogart

Ki, hogy éli meg, ha koldusba botlik? Borzongsz? Undorodsz? Sajnálkozol? Magadat is látod a szerencsétlenben? Hogyan befolyásolja a benned élő koldusképet, és a pénztárcát megnyitó, nadrágzsebből aprót előhalászó mozdulat elindulását, az eléd bicegő torzó? A koldusok, akiket a kocsi légkondijának hűvöséből kifelé bambulva láthatok és ismerek, azok sokfélék. Van köztük évekkel ezelőtt még egész megnyerő külsővel kéregető, tiszta ruhás, ötvenes éveiben járó, közlekedési bűncslekmény miatt börtönbe került majd szabadult, alázatos tekintetű férfi. Azóta szétesett, igazi hajléktalan forma lett belőle, viszont még, még, még alázatosabb. Van köztük bicebóca nyomorék, erőszakos izmozó, van törpenövésű, nagyon lelkes, világítómellényes meghatározhatatlan nemű lény, tíz dioptriás közgyógy szemüveggel. És vannak fiatal nők, anyák, alkeszek, kreolok, románok...A közös bennük a kézzel írt tábla, helyesírási hibával,gyerekre hivatkozással. Meg kell hagyni, a sablon már nem viszi át a közöny falát...Inger-city szmogja minden üzenetből levesz egy dózist ...A "Szegény vagyok,éhezünk,  beteg gyermekem egyedül nevelem." " Piára kérek!" eredetisége kikönyökölődött, mint a koldusok foszló rongyai. Nem figyelünk, kételkedünk... -Na persze,persze...hát nincs is gyermeked! Ha van, miért nem vele vagy!? Ha van, nem is beteg.!.- így fejben. Ez így már nem elég, nem működik...megakad, csikorog...

És ekkor a Hungária körút izzó aszfaltján, a koldusmarketing történetének legújabb fejezeteként, a nyomor élő prezentációja, egy csontsovány cigánylány felemeli a kézzel írt kartont, amire odatűzték egy három év körüli, világos hajú kisfiú fényképét. Ez a fejlesztés. Az átütő új arculat. A gyermek triciklin ül és csodáranyílt szájjal, csillogó szemekkel néz bele az én szemembe. Hallom a bringa kerekének karcolását a kövön. Érzem, hogy örülne még egy játéknak, amivel sohasem játszhat, egy falatnak, aminek az ízét még sosem érezhette, egy anyának, aki jó lenne hozzá, ha vele lenne és nem itt koldulna reggeltől estig... A képből az életre kelt kisfiú, mint egy sokkarú kicsi istenség egyszerre tíz autós kezét ragadja meg s tolja a brifkók és zsebek felé... Megadom magam és adok...én is, mindig és most is. Az anya, karcos, nyers hangjával mindent megköszön és suhan vissza a sor elejére, ahol a piros lámpa szorgalmasan gyűjti-gyűjti a nagylelkűség másfélperceit. Most még egy gyűrött színes kép elég a fejlesztéshez. tizenöt év múlva lehet, hogy ledkijelzős kartonokkal, kis bemutatkozó filmecskével, valódi prezentációs show-val kell próbálkozni... mert már csak az viszi át kábult agyunkba az üzenetet.  Mindegy, addigra már nagy lesz a bringás kisgyerek, majd leprogramozza a flasht...

PRIVÁT ÁRVÍZ

2010.06.08. 12:14 - blogart

Címkék: út ivóvíz adomány árvíz


Privát árvíz

 

Délután hatkor kanyarodott be a fekete platós Navara az áruház  parkolójába, de aztán rögtön át is küldtük az áruszállító front kiadórámpájához, mert a raklapnyi ásványvizet ott egyszerűbb volt bepakolni. A hozzáállás meghatóan pozitív volt. Segítőkész biztonságiak, készséges árufeltöltők, logisztikailag együttműködő áruházi alkalmazottak. Plató becsuk, fizetés, megköszönés, kézfogás, jóérzéssel megtelt tekintetek és indulás… Ferihegy 1-en még fel kell vennünk valakit Londonból, aztán irány az árvíz. Felsőzsolca.

 

Ezt eddig teljesen magánkezdeményezésként bonyolítottuk, de már az elején jött ismerős csatornákból felajánlás. Például a csillogó fekete Navara, amit egy biztonsági cég adott kölcsön erre a küldetésre A palackos vizet saját zsebből fizettük, de ígéretet kaptunk rá, hogy másnap komoly tételek kelnek útra. Ez jó, akkor haladjunk. Negyed nyolckor már az M0-on suhantunk és lestük a GPS-t, mikor kell letérnünk az autópályára Miskolc felé. Útközben lement a Nap, hátunk mögött bíbor fényben úszott a táj, előttünk pedig erősen sötétkékbe hajlott. A kék jó szín…A dimbes dombos vidéket, hamarosan végtelen síkság váltja fel és száraz minden, szinte porlik. Az ember nem is hinné, hogy alig néhány tucat kilométernyire tengerré duzzadt vizek áradnak, pedig nem sokkal Miskolc előtt már terelés van, úgyhogy levágunk Sajópetri felé. Emlékeztet minden az amerikai katasztrófafilmek klisés jeleneteire. Piros és kék villogó fénypontok bármerre nézünk. Konvojok húznak el. Rendőrautók, katonai járművek, kitelepítettekkel megrakott buszok. Mindenki velünk ellentétes irányba tart…odafelé senki. Egy áteresztő pontnál három járőrautó, körülöttük fiatal rendőrfiúk meg egy lány.

-         Jóestét, palackos vizet viszünk…Maguknak kell?- kicsit furán néznek ránk, aztán oldódnak.

-         Köszi, mi el vagyunk látva…Felsőzsolcán nincs víz, oda vigyétek.

-         Hogy jutunk oda?.- reméltük, hogy kapunk felvezetést, de nem. Csak egy fénymásolt térképrészlet kerül elő. A fiatal tizedes rábök a helyre, ahol most vagyunk és ujjával végigvezeti, hogy merre menjünk.- De óvatosan…-teszi hozzá, mert vannak, akik elég agresszívan akarják a dolgokat…

-         Biztos szükségük van rá…-

-         Aha, szomjasak…

Megyünk tovább. Áthajtunk két falun. Látjuk a zsákokat mindenütt. Szinte romantikusan idilli lenne a kép, ha nem tudnánk milyen nagy a baj. A homokzsákok sáncain fáklyák világítanak. Kissé messzebb sokan a gáton, ott lehet most a legnagyobb szükség. Traktorok és teherautók fordulnak zsákokkal, homokkal. Még járható az út , így megyünk tovább úticélunk Felsőzsolca felé. Még áthajtunk egy emelkedőn, amiről kiderül, hogy híd, aztán hamarosan elakadunk, tengelyig ér a víz…A falu néptelen, a házak derékig vízben állnak. Szép porták, rendezett életek egy velencei abszurdba kényszerítve. Minden mozdulatlan. A hatalmas víz néma fekete és rossz szaga van, hiszen átfolyt mindenütt,:temetőn, emésztőkön, csatornán, ólakon, s a szenny most ott úszik elvegyülve. A víz és szárazföld határánál egy ötvenes férfi álldogál. Talán azért van itt, hogy elirányítsa a segíteni érkezőket és észrevegye a fosztogatókat…Felénk int, hogy ne menjünk tovább, de ebben a pillanatban a sötétlő víz felől géphangú bálnaként nagykerekű zetor érkezik. Fiatalok ülnek a vontatón és egy polgárőr.

-        -Palackos vizet hoztunk, jó estét…- erre gyanakvón bekukucskálnak a sötétüveges Navara rakterébe.

-         Ez magánfelajánlás? – kérdezi a polgárőr ruhás.

-         Jobb híján – mosolygunk. – Hová vigyük?

-         Nem tudnak tovább menni, átpakolhatják hozzánk…Nagyon köszönjük…- Nem telik bele három perc a több száz palack víz eltűnik a platóról. Két tizenéves srác segít serényen a pakolásban. Alázatosak és szorgalmasak…kicsit fáradtnak tűnnek, de hősiesen bírják. Életre szóló próbatétel ez nekik. Sosem felejtik el. Néhány pillanat múlva a traktor döcög tovább. Kerekei lusta hullámokat vernek az árban. Még nézünk utánuk, aztán elveszik a sötétben csendben visszaszállunk az autóba. Két óra múlva Pesten vagyunk, újabb fél óra múlva már a saját ágyunkban. Otthon megengedem a csapot…van ivóvíz…a hűtőben van étel…Itt minden rendben…kétszáz kilométerre keletre éppen életek munkája úszik, enyészik el.

 

 

 

 

UI: Ivóvíz, takaró, tisztítószerek és napi élelmiszer bármilyen úton, de szükséges. Küldjék, vigyék…


 


 


 

Allee hopp! - Az elsietett Pláza

2009.11.17. 15:20 - blogart

Már megint kinőtt a földből egy újabb, pedig azt hinnénk Budapest már nem bír el több bevásárlóközpontot. Persze a ledózerolt Skála helyén maradt ugar üvöltött egy ilyenért s a kerületi polgármester is új városközpontot álmodott. Nosza, akkor emelkedjen egy még újabb, csillogó fogyasztói templom, csodás költekező szentélyekkel. (Üzletek leosztva még az első kapavágás előtt.) Az itt megjelent márkáknak talán nem is a nyerességesség a legfontosabb,  pusztán a jelenlét presztízse, amivel még jobban maga alá gyűrheti néhány multi ezt a több sebből vérző, nyomoronc kis piacot.

 

Alighogy lebontották a darukat már át is adták...

 

Az egész Allee egy szépen felfújt, dátumhoz igazított marketing lufi, s mint ilyen le is eresztett a kapkodás ostoba, felfuvalkodott káoszában. Félkész cucc-ban ténferegnek a vásárlók, a dolgozók pedig több műszakban tüdőzik le a parkoló "kristálytiszta" levegőjét.  Néhány tucatnyian rosszul lesznek, de mi ez a kis áldozat az ingatlanbiznisz és a fogyasztás mindenható oltárán. A mentők és a tűzoltók az ünnepélyes megnyitó óta otthonosabban mozognak az Allee-ban, mint a legkomolyabb plázacicák, akik tündibündi rucikért és cipellőkért ácsingóznak a pénztárak előtt kígyózó sorokban.

Így van ez a mi modern országunkban, felelős, magukra büszke vezetők által irányított kerületekben. Elkapkodják az átadást csak azért, mert a marketing stratégia kiagyalói agresszív ámokfutásba kezdtek: nem is lehet sikeres az új pláza, ha nem XI.hó 11-én 11. órakor nyit meg a XI. kerületben! Ja, hogy nincs kész? Nem működik a szellőzés normálisan? Emberek kapnak rejtélyes gázmérgezést? Lényegtelen. A dátum a fontos és a pénztárgépek zakatolása. Szóval e bűvös szám misztikus kényszerében rúgtak maguknak egy komoly bomba tizenegyest. Egy felesleges plázával pedig megint több van Budapesten.

A szadista őrnagy nyugdíja

2009.11.10. 09:43 - blogart

Nehogy azt higgyük, hogy ez az ország a következmények nélküliség ugara. Egy nyilvánvalóan beteges, szadista rendőr, aki mostanra már az állományra nézve is kellemetlen figura, elnyeri méltó "büntetését". Miután szemeket lövetett ki, ujjakat tört szilánkosra kéjes ábrázattal, kiélte vad szenvedélyét, hogy csontot és húst érhessen, büntetésként alezredesi rangba helyezték és nyugdíjba vonulhatott. V.László őrnagy továbbra is büntetlen előéletű, s azóta valószínűleg elhelyezkedett valamilyen közepesen jól fizető állásba, ahol bizonyára vár rá némi okosság, ami az ilyen bűnöző hajlamú keménylegények számára további bevételeket biztosít. Ennyi a következménye 2006-os brutális ténykedésének, amelyért még kollégái is méltán neheztelnek rá, hiszen őket hurcolták meg helyette és mást ítéltek el az ő törvények felettiségéért.

Nemrég tették közzé az idei aktuális nyugdíjátlagok számait és eszerint V.László ma, pimaszul fiatalon az irigyelt, zsíros apanázst kapó nyugdíjasok táborát gyarapítja. Nyilván megérdemelten élvezheti a boldog nyugdíjas éveket, amelyben Magyarországon csak néhány százezren osztozhatnak, s milliók, akik évtizedeket húztak le ilyen-olyan munkahelyeken, sosem tapasztalják meg milyen lehet úgy százezer forint körüli összeget várni a postástól hogy abból nem kell szívgyógyszerre, zöldhályog cseppre, állandó orvosi paraszolvenciára költeni. Mert V.Lászlónak talán nem kell. Ereje teljében élvezheti az életet, építheti egzisztenciáját, amihez közvetlenül most már minden adófizető hozzájárul. Így is tesz és él boldogan, lekiismeretfurdalás nélkül, a többi rendőr pedig méltatlankodva pusmog a bírosági folyosón és a hátuk közepére kívánják ezt az egész 2006.október 23-át, amikor a rossz oldalon, parancsra belefolytak a politikába és bábuként használták fel őket egy mocskos sakktábla szürke kockáin. Gyalogok voltak, s a gyalogot elveszteni jelentéktelen áldozat a játszma egészét illetően.

PIEDONE nyolcvan éves

2009.11.05. 12:08 - blogart

Emlékszem, gyeremekkoromban, amikor ötször egymás után izgultam végig a Piedone Egyiptomban ártatlan bunyóit, otthon rongyosra olvastam egy Pajtás újságban Bud Spencer nyúlfarknyi biográfiáját, azon elmélkedtem, hogy Carlo Pedersoli csak hat évvel idősebb az én akkor még elég fiatal, harmincegynéhány éves apukámnál. Ez megnyugtatott, mert biztos voltam benne, hogy így még nagyon sok filmet tud forgatni és azt én mind meg is nézem. És ha nagy leszek, akkor én is jóságos pofonokat zúdítok majd a rosszfiúkra, lesz egy svihák haverom, akivel begurulunk és dühbe jövünk, ha igazságtalanság történik, vagy bántják a kisebbet. Körülbelül így is cseperedtem fel, hónom alatt Zsoltikával, az osztály egyik legvidámabb, de egy kicsit esetlen szemüvegesével, akit mindig megvédtem.

Ő aztán hatodik közben kint "ragadt" anyukájával Amerikában egy hivatalos tanácsi delegáció nem hivatalos kísérőjeként és így több Piedone filmet nem nagyon láthatott. Viszont nagymester kung-fu bajnok vált belőle. Két évtized múlva, mikor először hazalátogatott,  bepótolta a lemaradást és végignéztük az összes Bud Spencer filmet.


 

Hip-hop és akkor hirtelen mi törtrénik? Rájövök, hogy felnőttem. 2009-ben egy kicsit idősebb vagyok, amint akkor apukám volt, Piedone filmeket pedig már csak a tévében vetítenek. Ráadásul Carlo Pedersoli betöltötte a nyolcvanat. Azt csak remélem, hogy rendes ember lettem, ahogy szüleim is és Rizzo felügyelő is szerette volna. És nem okozok csalódást senkinek. Pici vagányság, összekacsintás szabályok alól kilógás persze belefér, s ezt tudja a jóságos behemót is. Talán neki is köszönhető, hogy felnőttként meg tudtam maradni egy picit gyereknek, aki bátor, huncut és mindig az igazság oldalán áll... Köszönöm Piedone, Charlie Firpo, Sheriff, és persze elsősorban  Bajnok, hogy Lenin vörös lámpácskáinak korában egy picit feldobtad a hétköznapokat. És hogy mennyire időtálló a Piedone filmek bája, derűje, egyszerűsége és kedvessége azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legújabb 3.0-ás generáció ( gyermekeim ) is ugyanolyan lelkesedéssel izgulják végig a pofonzuhatagot. Aztán persze egy picit le is modellezik, de kárt nem tesznek egymásban:).

MOLNÁRMONOPOLY - a város én vagyok

2009.09.28. 10:42 - blogart


A városokban - különösen a metropolisz méretű példányokban - az a jó, hogy természetükből fakadóan állnak rá egyfajta öntörvényű fejlődési pályára. A városokban élő, vagy rendszeresen megforduló polgárok lakják be és, amit nem rendez jogszabály, törvény, előírás és önkormányzati rendelet, azt a szokásjognak megfelelően de legfőképp - mily ellentmondás - a józan paraszti ész szerint alakítja  ki a benne élő. Így teszi élhetővé, az egyre élhetetlenebbet, s ez teszi sajátos arculatúvá, urambocsá' szerethetővé a flasztert, az utcát, a kerületet vagy tágabb környezetünket. Mert ismerjük, tudjuk, felkészültünk rá mi vár odalent. Isten menekítsen minket a túlbuzgó városhivatalnokoktól, bizonyítási kényszertől feszülő, trágár polgármesterektől, akik álmodnak egyet korántsem nyugodt éjszakáikon, és borzalmas ingatlanmonopolyba kezdenek: mert új városrészt képzeltek. Bontunk, építünk, s változtatunk, hogy látványos legyen kártékonyságunk, mert nem hiszik el, hogy a város okos közösség és működik hajmeresztő víziók nélkül is. Mindez lehetne akár jószándéktól vezérelt együgyü próbálkozás is, ha nem lehetne oly tisztán belátni a színfalak mögé és nem lenne oly átlátszó az összekacsintás  az adóforintokból működő közhivatal, s a kizárólagosságra törekvő ingatlanbefektetői háttér között. Mert egy új városközpont komoly, soktízmilliárdos projekt ám, s aki ennyit invesztál, az az ő szemszögéből "joggal" vár el némi részrehajlást. Az új városközpont szívét képező pláza, s a luxuslakások köré nyító cégek  elvárják, hogy a környéken jelenlévő régi vállalkozások ugyan vérezzenek már el, nehogy néhány komoly szakértelemmel és évtizedes múlttal rendelkező helyi szolgáltató vagy mester (órás, ékszerész, optikus, fodrász, boltos stb...) konkurrenciát jelentsen a nagyoknak. Az önkormányzat ezügyben mit tehet, ha kedvezni akar befektetőinek, nem pedig megvédeni régi rendszeres adófizetőit. Bezárathatja a kicsiket? Nyilván nem. Lehetetlenné tehet? ( összekacsintó bólintás) Azt már igen. Nosza "átarculattervezni" a környéket, megnehezíteni a régi üzletek megközelítését, kötelezni a tulajdonosokat ( az utcakép megváltoztatása érdekében) méregdrága portálátalakításokra, melyeket kinevezett és rájuk küldött "szakértőkkel" kell egyeztetni. Mindezt azért, hogy egységes vígalmi, szórakozónegyedes, éttermes, kávézós, lötyögős, kampuszos feeling alakuljon ki, ahová lelazulhatnak az új városközpont túlhajtott menedzserei, s a megapláza havi többmilliós díjakkal megterhelt bérlői is kaszálhassanak  egyet. Saját érdekük is ez, győzködi őket a hiteles ember, hisz így üzleteik felértékelődnek és nem lesznek szégyenfoltjai az újjászülető városrésznek. Hm... az emberséges hozzállás, a kifogástalan szakmai tudás, a régi és jelenlegi lakók igényeihez igazított árak, s az évtizedek alatt elnyert, szeretetteljes bizalom talán szégyenfoltja egy utcának? A választ mindenki magában találja. Attól pedig nem fognak felértékelődni üzletek, hogy nehéz őket megközelíteni és tőlük legközelebb fél mérföldre lehet megállni  autóval. Egy patinás régi városrész sem élhetőbb sem emberibb nem lesz az erőszakos városfoglalásoktól, brutális építkezésektől. A durva beavatkozás viszont  visszavonhatatlan és kényszerű változásokat eredményez: vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon. Jó lenne egy "A város a miénk" mozgalom, ami megakadályozná, hogy csupán összekacsintós alapon, gazdasági megfontolások jelenthessék a modernné válást. A helyiek is megérdemlik a fejlesztést a saját életközöségeik és működésük érdekei szerint, miért törvényszerű úgy várost fejleszteni, hogy zsírúj, steril városközpontokat hozunk létre kizárólag befektetői érdekből és számításból?

Kisléta - a kis szemtanú életveszélyben- az FBI igazol

2009.08.06. 08:53 - blogart


A Profilalkotás divatszakma lett. A kilencvenes évek thriller-horrorjaiból megismert, aztán a nyomozólaboros helyszínelősorozatokból meg is szeretett zsarutípus - a filmekben persze hatásköröket összemosva ábrázolják őket - már néhány éve nálunk is visszatérő szereplője az élet által forgatott bűnügyi epizódoknak.

 

Olyannyira, hogy a kislétai, tatárszentgyörgyi sorozativégzések kapcsán külön kérésre még az FBI is felvonul a  helyszíneken, elemez, vizsgál, profilt alkot - ez utóbbit fogalmazhatjuk úgy is, hogy találgat, bár a magyar kollégák által összekapart információkból szabadon meríthetnek és való igaz, hogy hozzáférhetnek az elmúlt évtizedek adatbázisaihoz, melyből bennfentesként valóban le tudnak szűrni olyan következtetéseket, melyek előbbre vihetnek egy nyomozást. Ám az FBI szuperhekusai alighanem lyukra futnak a hazai terpviszonyok között, mint ahogy a profilakotás módszereivel annak idején a Móri gyilkosokat is csak virtuálisan sikerült "feldolgozni", és igazából csak hasonló karakterű bűnözők, de nem a valódi elkövetők kerültek képbe. De talán nem is az a lényeg, hogy meglegyenek a tettesek. A felelősség így részben áthárítható és elkenhető. Hiszen ha az FBI az általános okoskodáson kívül, miszerint profik, képzett lövészek, esetleg katonák, volt katonák, vadászok ( sörét ugye?), vagy egyéb fegyveres testület tagjai az elkövetők...meg a kiskondás, aki  nyaranta légpuskával orvvadászkodik - temmit nem tud hozzátenni a nyomozáshoz, akkor mit is várunk a magyar zsaruktól. A lényeg pedig kommunikációs szempontból csak ez: az FBI itt járt szakértői igazolták, hogy minden fontos adatot, információt és rögzített nyomról szóló dokumentumot megkaptak a magyar rendőrségtől, amire a nyomozáshoz szükség lehet - mármint, hogy okos és általános profilalkotást lehessen végezni, amely, ha megleszenek valaha az elkövetők, akkor össze vethető a valósággal és akkor majd fölényesen rábökhetnek az egyezésekre.

Alain Delon egy réges régi filmje jut eszembe, ahol Delon pont egy ilyen feketeszívű kivégzőosztag ellen nyomul. Abban a történetben a tettesek magasrangú rendőrök, akik az önbíráskodásban és rögtönítéletben látják a társadalmi megoldást. Csak reméljük, hogy itthon nem ez, vagy valami sokkal borzasztóbb a valóság, bár az összeesküvéselméleteknek kifejezetten kedvez ez a profi elkövetős, misztikus, éjszakai sötétben támadó, arctalan, de feketeruhás és fekete terepjárós dramaturgia. Tatárszentgyörgyön, elsősorban a kezdeti félvállrutin hozzáállás miatt követett el bődületes helyszíni hibákat a magyar rendőrség.

Kisléta a ló másik oldala: FBI segítséggel megerősített görcsös profizmussal és igyekezettel, 100 milliós vérdíj kitűzésével zajlik a felderítés, miközben a halálbrigád is elkövetett egy végzetes hibát. Életben maradt az egyik szemtanú, aki noha keveset láthatott a sötétben, de apró részletek azért előjöhetnek a trauma után: hangok, lövések, léptek zaja, alakok, árnyak, termet, magasság...Ebből pedig már dolgozhatnak a nyomozók, s ez az, ami miatt állandó életveszélyben lesz ez a tizenhárom éves, anyukáját vesztette lány. Most kell igazából profi módon eltűntetni őt szem elől, úgy, hogy az ismeretlen, de esetlegesen bennfentes elkövetők sehogyan se akadhassanak a nyomára...

 

· 2 trackback

Létezik-e a válság? - Ürügy vagy valóság?

2008.10.28. 12:29 - blogart

Ez már rögtön két kérdés. És persze sorjázik a többi is: a miértekkel, a hogyanokkal, a mostmileszekkel. Megváltozott valami? Pedig a Nap felkel, a Föld forog, a hőmérséklet az ősznek megfelelő, s biológiai működésünk sem tér el evolúciós értelemben a tavalyitól - az enyhén megemelkedett vérnyomást és kedélyállapotunk változását természetesen figyelmen kívül hagyva. Pénzpiaci válságunk a hatalmas világegyetem egyetemességéhez mérve végtelenül piszlicsáré kis momentum, mint ahogyan a civilizáció erre adott válasza is az. Hiába már a világbefolyásoló közgazdász agyak hozzáfűzései:- Bocs, tévedtünk.- vagy a tisztánlátó pénzzsenik beköpései: - Ugye, megmondtuk...ugye! Ja, megmondtátok.

Nem nagy megfejtés: egy világméretű piramisjáték nemlétező szabályrendszere törvényszerűen omlik össze rendszeres időközönként. A játékban résztvevő pajkos bankárovisok pedig lopva pillantanak körbe: szerencsére nem látta senki, hogy csaltak, megrendült az egész. Akkor juhéééé, még kaszálhatunk, ha kozmetikázzuk picit a jelentéseket.

De attól a rendszer - ami természetesen tojik a jelentésekre - még menthetetlenül összeomlik és később már nincs az a neméranevem, amivel ki lehet húzni magunkat az összeomlás válságcunamija alól. Ez most eltemeti  az egész elfuserált globalizált világot - bámulunk naívan az indexek hullámvasútjára - hogy aztán legyen ok új világrend, új szabályok, új értelmetlen virtuális katyvasz megalkotására? Most már legalább nemcsak a terrorizmus elleni harc lesz a zászlóra festve: egyéb világgazdasági ürügy is kapóra jön.

Vagy fordítva: semmi nem temet maga alá semmilyen világot, mert az nem is létezik csak a pénzügyi bürokraták kisbetűs mellékleteken silányodott kockafejeiben. Egyébként meg általában emberek és egyéb élőlények laknak e Bolygón, tehát máról holnapra élniük kell így is úgyis. Nem fogunk mindannyian tömeges szektaöngyilkosságot elkövetni a tőzsde mélyrepülése miatt, s nem ugrunk fejest egy emberként az Empire State Building nyolcvennegyedik emeletének semelyik ablakából. Mert nem ez a dolgunk.

És mégsem ilyen egyszerű, mert a globalizált világ multigépezeteinek luxustárgyalóiban a profit érdekében, könnyen kezelhető excell-táblák szimpla átrendezésével a Kockafejűeknek sikerül majd utcára tenni közel húszmillió adatot - egyébként élőlényt - az elkövetkező hónapokban, vagy években. Most leállítunk egy gyártósort, holnap bezárunk egy részleget, holnapután kivonulunk az országból... Így morfondírozik Kockafej és menedzsercsapata. Pedig igazából, ha csak rajta múlna, már rég visszavonult volna egy kis tó partjára, ahonnan bármikor vitorlására, vagy jachtjára szállhat, hogy mesebeli méretű halakat horgásszon egy autó árába kerülő felszerelésével. És ne gondoljon többé az indexekre többet, elfelejthesse a stresszet, meg az excell táblák és grafikonok sok-sok variálható számsorát, amivel úgy be lehetett húzni a csőbe az egész világot...

· 2 trackback

HÚSZ PERC A VÍZ ALATT - Merlini világcsúcsa Cannes-ban -beszámoló-

2008.10.22. 09:33 - blogart

Október közepén Cannes-ban még 18 karátos arannyal vonja be a napfény a francia Riviéra pálmasorát. 28 celsius. A fesztiválpalota előtt szokásosan nagy a nyüzsgés, a vörös szőnyeg már leterítve: két nap múlva kezdetét veszi a világ egyik legnagyobb tévés, vagy inkább tartalomszolgáltatós seregszemléje, s ez legalább akkora felhajtással jár, mint  maga a filmfesztivál, vagy a zenei Midem mustra. A világ szinte minden tájáról érkeznek ilyenkor a műsorgyártók, licensztulajdono

 

sok, vagy médiacsoportok képviselői, hogy adjanak, vagy vegyenek, a többezres, hihetetlen kínálatból. ( több kilós, vaskos, prospektusbibliák tucatjai sorolják a sorozatokat, vetélkedőket, dokukat, meg rajzfilmeket, úgyhogy lesz mit nézni 2009-ben.)

A hétfői nap nyitópartija izgalmas, magyar vonatkozású szenzációval szolgált. Sőt, igazi világszenzációval. Zsúfolásig meg is telik a fesztiválpalotával srégen szemben pompázó Majestic luxushotel konferenciaterme a Sevenone médiagroup ViIP meghívottjaival, hogy részesei lehessenek David Merlini világcsúcskísérletének, melynek során a magyar szabadulóművész több, mint húsz percet tölt egy huzamban egy üvegakváriumban a víz alatt. A produkció része az Uri Geller féle műsorfolyam körüli világméretű felhajtásnak: jelenleg éppen Moszkvában születik kiválasztott. Így nem véletlen, hogy a rekdordkísérlet moderátora maga Uri, aki magángépével érkezik kifejezetten ez alkalomból az orosz fővárosból. Néhány órával a bemutató előtt, irigylésre méltó energiával veti bele magát a show rendezésébe. Instrukciót kapnak tőle a francia kameramannok, a színpadépítők, a hangmérnök, a fénymester s végül maga David is, aki a privátkoncetrációját befejezve még egyszer leellenőrzi az akváriumot, a vízbeemelő krán és az óra működését majd utolsó stábegyeztetést tart öt fős csapatával.

Merlini, néhány perccel hét előtt visszavonul a színfalak mögé, a show háttéremberei pedig elfoglalják pozícióikat. Az ajtók feltárulnak, s a nemzetközi vendégsereg alig negyed óra alatt zsúfolásig megtölti a termet. A show hajszálpontosan nyolc órakor indult Uri szokásos hangulatfokozó stílusában. Volt egy pici kötelező kanálhajlítás is meg magcsíráztatás egy hongkongi médiacica tenyeréből, de aztán hamarosan levetítették az eddigi performance-ekből készült Merlini klippet, s következhetett maga a művész, aki paraván mögött levette fehér fürdőköntösét, félmeztelenül - csak egy rövid fekete búvárnaci feszült rajta - egy daru segítségével emberei beemelték az akvárium fölé. Egy utolsó nagy lélegzetvétel után Merlini beereszkedett a vízbe, s térdelve, tarkóra tett kézzel elhelyezkedett a medence fenekén. A közönség tátott szájjal bámult, s az első két perc elteltekor elismerő, hitetlenkedő moraj futott végig.termen Innentől kezdve megváltozott a helyszín atmoszférája. David Merlini rezzenéstelen arccal, de korántsem mozdulatlanul időzött a víz alatt. Kezei időnként az akvárium üvegfalán támaszkodtak. A vendégek egy pillanatra sem tévesztették szem elől, nehogy véletlenül valahogy lopva levegőt vehessen. Kamerák tucatjai feszültek neki rideg optikáikkal. Képük megjelent a rendezvény mozivászon méretű kivetítőin, s a falak mellett lapuló plazmák képernyőin. Tudósítottak róla, hogy egy ember öt perce ott van a víz alatt, s láthatóan minden rendben van.

Uri most közelebb engedte a kiváncsiskodókat. A fotósok rögtön éltek a lehetőséggel s egészen az akváriumig nyomultak. Szuperközeli képek készültek az üvegfal eresztékeiről, s Merlini minden porcikájáról, még a buborékokról is amik elhagyták David száját. Tehát még tart a levegő. És ez így ment lélekborzoló zenei aláfestés közepette további öt, tíz, tizenöt percen keresztül. Aztán a zene elhalkult és csak a kontroll EKG lassuló pittyegése hallatszott. URI egyre idegesebben pislogott David segítőire. Mintha valami nem stimmelne: David egyre erőtlenebb, de nem úszik fel a víz felszínére, hanem lekuporodik az akvárium jobb sarkába és összeszorított szájjal koncentrál. A közönség százhúsz másodperce hangosan számol, Merlini vonaglik, de még mindig nem úszik fel. Talán nem tud. Uri ekkor szól a segítőknek, hogy vegyék ki Davidot a medencéből, de erre már nincs idő. Egy titánkalapáccsal csapnak rá az akvárium legnagyobb üvegére. Több ezer liter víz robban át a szétpattanó üvegszilánkokon és folyik át a színpadon felállított alumínium tartályba. David Merlini nem mozdul, ketten ragadják meg és húzzák ki az üvegtörmelék közül, egy szilánk hosszan felsebzi a karját, vérzik, de magánál van, nehezen kiegyenesedik, s még egy mosolyt is sikerül kipréselnie. Láthatóan gyenge, tartalékai végéhez ért. Ráadják köntösét, Uri pedig átöleli. Még egy puszit is kap. Az óra 20 perc 39 másodpercnél állt meg. Ez szenzációs világrekord. David a saját múlt évi csúcsát is megdöntötte, amit még Hollywood-ban állított fel, kevésbé nagy felhajtás  közepette. Az ünneplés kijár neki. Hatalmas taps és gratuláció özön következik, tucatnyi tévéstábbal interjú, s még ezek előtt a Guiness book oklevél ünnepélyes átadása: Húsz perc harminckilenc másodperc levegő nélkül a víz alatt.

A kötelező protokoll után, az ügyeletes mentőké a főszerep - tulajdonképp tűzoltók, de itt ez a rendszer, elsősegélyt ők nyújtanak. Az üvegszilánk okozta vérzés azonban nem áll el. Merlinit néhány perc múlva kórházba viszik Uriék, ahol tizenöt öltéssel összevarrják a szétnyílt bőrt. Ekkor már éjfél körül jár. Cannes-ban zsúfoltak az éttermek teraszai. Ferrarik, Lamborghinik korzóznak a szállodasoron. Az élet még csak most indul be igazán, de néhány ezren ma éjjel biztos, hogy sokat beszélnek a magyar szabadulóművész  esti mutatványáról. Holnap pedig jöhetnek a címlapok, szárnyára veszi az egészet az internet s a nemzetközi média. David Merlini igazi nemzetközi karrierje talán most kezdődik el...

hALÁLRA ÍTÉLT CIVILIZÁCIÓ - SZERINTED?

2008.06.19. 15:42 - blogart

A halálos ítélet még friss. A tinta sem száradt meg rajta. Az elítélt maga az emberiség, a mi párezer éves civilizációnk. Most bárgyún mosolyog. El sem hiszi, hisz olyan csilivili, tetszetős minden. Van mobil, plazma, hibridautó, internet, jó kaják, csajok, filmek. Bakker! Akkor most mi ez? Visznek a vesztőhelyre.... ugyan már, addig még van néhány jó évünk.


Pedig a súlyos földcsuszamlás, ami előtt állunk, szétcsúsztat rendesen minket is. Világunk társadalmi berendezkedése olyat fordul az elkövetkező években, évtizedekben, mint amilyen változásokra a világtörténelem során sosem volt átélhető példa.  Kataklizmák, háborúk, járványok ugyan pusztítottak mindig és mindenütt, de sosem volt ilyen önelégült, követelőző és elvakult társadalma bolygónknak, mint amilyenné a modern korban lettünk az utolsó két évszázad alatt.

A veszély jelentős és immár a mai értelemben vett civilizáció végnapjait is előrevetíti. Néhány éve még ostoba naívsággal hittük, hogy amit apáinktól kaptunk, azt hozzáadott értékkel adhatjuk tovább az utódainknak, s talán csak pillanatokra futott át az agyunkon, hogy mi lesz, ha ez az örökség átokként ül majd azokon, akik most még csak pici, imbolygó lábakon tipegnek. Ártatlanul és mit sem sejtve. Mert a jelen fogyasztói társadalma iszonyat mohóságában felemészti a távlatok minden perspektíváját. Mintha érezné utolsó perceit: a halálraítélt civilizáció utolsó kívánságával élve még jól belakmározik, s elfelejt minden bút és bajt. Még fogyaszt, habzsolva, éhesen, de hiába minden, az étvágy nem csillapodik. Élvezet pedig kizárva. Gigantikus rendszerek vázai épülnek fejlesztődnek, mintha lenne valami a nem túl távoli jövőben, ami működtetné őket, amitől egyáltalán szükség lesz rájuk.

A civilizáció reset gombját nem űrből süvítő aszteroida fogja lenyomni, sem ufóinvázió, klímaváltozás vagy sárga veszedelem: ennek a korszaknak az energia és a szabadság ínsége fog véget vetni. Előbb az olaj fogy el, csak azután köszönt ránk egyfajta "modern" középkor, amely szükségszerűen jár majd minden egyéb mellett a szabadság korlátozásával is. Még inkább kiváltságosok és még inkább nélkülözők globális világtársadalma bontakozik ki, ami sok szenvedést és még több áldozatot jelent, valami kegyetlen és általunk nem ismert algorytmus szerint, melynek annyi értelme van, mint a saját civilizációnk által táplált önbizalmunknak. Mármint kozmikus arányokban. Át lehet gondolni, mit is jelenthet ez galaxismilliárdok csillagporában, s ha nem lenne még néhánymagunkban valamiféle magasztosabb hit - most mindegy miféle -, melyet így is naponta megcsalunk és elárulunk, elveszetten magányos és menthetetlen lenne a helyzet. Hahó felelősök!  Észbe kapni kicsit késő: szarakodni pedig emberiség ellen elkövetett bűn. Nem érünk rá a következő járatig, konferenciáig, választásig, ciklusig, szakértői véleményig, üzleti évig stb...Még egy postig sem érünk rá, ezzel is elment vagy háromnegyed óra. A hátralévő idő pedig vész

A Phoenix élet nyomaira bukkant a marson!

2008.06.19. 12:11 - blogart

Egyelőre egy elásott Gorenje hűtőszekrényre ( talán néhány üveg behűtött sörrel) és egy eldobott cigarettacsikkre. De ez is valami. Jelenleg is folyik a leletek elemzése.

FURCSA ALAKZATOK A MARSON

2008.05.28. 10:08 - blogart

















Alig ért Marsot az új szonda, máris fantasztikus fotókat továbbít ügynökségünknek. A képeken fura alakzatok láthatók, melyekre egyelőre nincs magyarázat.









Megváltó kistestvér

2008.05.21. 12:16 - blogart

A klónprojekt neve így szól: "Megváltó kistestvér!" És ezzel az ember betölti isteni szerepkörét. Saját porhüvelyünkből vétetett megváltót küld, hogy legyen őssejt, meg szerv utánpótlás, ha valami gixer miatt kérdésessé válna a létezés. A projekt értelmében a résztvevő újszölötteknek létrehoznak egy szervbankként működő ikertestvért, aki csupán embrionális szinten élheti meg az élet gyönyörűségét. Megváltó kistestvérünk tudta nélkül önfeláldozza magát fivéréért vagy nővéréért és lemond minden másról.


Nem fog pelenkásként oázni egy evésnyi tejecskéért anyu cicijéből, nem nézi tágra nyílt szemekkel, csodálkozva a zenélő pörgettyűt kiságya korlátján. Nem teszi tisztába szívéhez gügyögve senki. Nem fordul hátáról a hasára és vissza. Kis lábacskája puha hurkáit nem cirógatja anya és apa ismerős meleg ujjacskája. Egyáltalán nincs anya és apa! Nem ül fel, nem köpi ki a spenótot, nem nevet úgy gurgulázva, jóízűen, ahogy semmilyen felnőtt nem kacag. Nem fél a sötét szobában elalváskor a mese után. Egyáltalán nincs mese! Nem pancsol műanyag kádban, nem harapja meg kistestvérét, nem labdáznak együtt, nem olvas neki, nem játszanak ovisat, iskolást, papás-mamást. Nem tanulhat énekeket, mondókát, nyelvet, tudományt. Nem fogja ismerni Hófehérkét, sem Villám Mqueent, nem bámul fel a Holdra, nem takarja el a szemét a Naptól, atomvillanástól. Nem számolja az alvást karácsonyig, a nyusziig, szülinapig. Nem olvad el szájában a torta piskótája, harsogva nem haraphat az alma húsába, nem ropogtat láblógatva cseresznyét, s nem majszolhat sohasem epret. Nem tud meg semmit a világról: színekről, hidegről, szélről, esőről, közelről és a végtelenről. Ő mindenről lemond: mert jó gyerek. Mi mindentől megfosztjuk őt...

A KERESZT MEGGYALÁZÁSA

2008.05.07. 14:03 - blogart

 

Komolyra fordítjuk a szót! Eddig vártunk. Április 24. óta akartunk adni egy kis időt a hiperérzékeny és tisztességes sajtónak, hogy tegye kötelességét és adjon hírt arról, amiről tud. Arról, hogy történt egy durva incidens, ami, ha más kisebbséget vagy felekezetet érint, akkor már régen harsogna a riadó és heteken át farkast kiáltva cikkezne a legtöbb újság. Azóta eltelt két hét. A Magyar Hírlap mínuszosán kívül tényleg senki, de senki nem írt arról, hogy az Örmény Genocídium másfélmillió áldozatára emlékező budapesti emlékművet trágár módon meggyalázták ismeretlenek. Nem hihetjük, hogy ez hétköznapi hulligánok obszcén és spontán akciója volt. Ezt az időzítés teljességgel kizárja  Április 24. minden évben az örmény genocídium évfordulója is. Az emlékmű pedig nem más, mint egy faragott kőkereszt, ami évek óta háborítatlanul  tanúskodhatott arról, hogy az elmúlt századnak nemcsak egy szégyenteljes holocaustja volt.

Talán az örménység szerte a világon túl kicsike nép ahhoz, hogy Magyarországon helyet kapjon a hírekben egy őket érő gyalázatos és kegyeletsértő bűncselekmény. Talán felvonuló és ellentüntetgető politikusaink szerint, ami nem bír PR-értékkel, arra nem kell szót vesztegetni, hiszen idén – az eddigiekkel ellentétben – egy néma főhajtás erejéig még koszorúzni sem mentek el az örmény kőkereszthez. Ha ott lettek volna érezhették volna, hogy milyen egy maroknyi örmény lelkének „hazugság” feliratú nemi szervet koszorúzni 2008-ban Budapesten. Hát erre tényleg nincs szó!

UI: A hazugság felirat a kereszt másik oldalán volt olvasható, de az illetékesek a rendrőségi feljelentést követően hamar lemosták a műemléket. Fotósok már ne rohanjanak.

 

FEGYVERKEZNEK A MAJMOK!- További fotók

2008.04.30. 06:28 - blogart

Szenzációs új fotók! - dárdát és mást is használ az orángután

 

Az evolúció megállíthatatlan. Jönnek a bolgyó legújabb főbérlői. Előbb azonban van egy kis dolguk. Meg kell dobálniuk kakival az embereket.








Brit tudósok, japán fotósai készítették a dárdával vadászó orángután képét. Néhány nappal az eset után most esernyővel fényképezték le a majmot, amint éppen egy kikandikáló krokodil feje fölé tartja előzékenyen az eszközt. Előrálátásáról tanúskodik, hogy esőfelhők még nincsenek az égen, de szinte biztos, hogy egyszercsak lesznek! Ezután készült a gépfegyveres felvétel. Valamin összeveszhettek a krokival.:)

BICIKLIADÓ kerül bevezetésre!

2008.04.23. 10:47 - blogart

Jön! A kerekenként, sebességfokozatonként, bóvdenenként és fényvisszaverő prizmánként kivethető kerékpáradó. Napjaink klímaváltozásával járó globális BKV jelenségei, illetve az üzemanyagárak Himalája csúcsait ostromló magasságai ez év tavasztán igazi biciklicunamit eredményeztek, melynek következménye az utcákon egyre sokasodó, ingyen közlekedő léhűtők elterjedése, akik így akarnak kibújni a mindenkit sújtó "közterhek" alól. A biciklista
egy haszontalan, rafinált adócsaló, aki aljas módon ússza meg a BKV jegy, az üzemanyag és a gépkocsi amortizációjának költségeit, indokolatlanul terheli szervezetét a fölösleges mozgással, így tovább él és nyugdíjas éveiben hosszabb ideig élősködik a nem bicikliző, tisztességes TB fizetők nyakán. Ráadásul a biciklisták idei rajzása komolyan igénybe veszi a BKV járművezetőinek idegrendszerét. Egy nemrég elkészült tanulmány szerint a kerékpárok közlekedés egyenes következményeként túlságosan csekély mértékben kopik az aszfalt, így egyre inkább munka nélkül maradnak az útkarbantartó és javítgató cégek, ennek következményeként pedig jóval kevesebb kenőpénz folyik vissza a politikusok és csinovnyikok zsebeibe. Mindent összevetve a kerékpárok igazi csapást jelentenek a nemzetgazdaságra, és a helyzet megoldásért kiált. Ez pedig nem más, mint a bicikliadó bevezetése, mely igazságos szigorral tereli vissza az önző elkóboroltakat a közteherviselés kötött pályájára. Az új adó áldásos hatásának köszönhetően új munkahelyeket is jelent. Némi átképzés után BKV ellenőrökből, bevetési rendőrökből, parkolóőrökből varázsolható kerékpáradó behajtó elit kommandó. A viperákkal, leolvasókkal felszerelt egyenruhás közegeknek így stratégiai szerepük lesz a milliárdok kasszírozásában: minden fontosabb kereszteződésben, lámpánál és bicikliúton vonalkódos bringaadó ellenőrzést végeznek majd és könyörtelenül kiszűrik a notórius bliccelőket. Munkába állhatnak az ellenőröket ellenőrző korrupció ellenes egységek, akik rajtatütésszerűen semmisítik meg az ellenőrzőpontokon kenőpénzzel próbálkozó bringásokat. Az új adónemnek köszönhetően a lezsírozott tendereken induló pályázók végre felállíthatják elektronikus biciklibeléptető és nyilvántartó kapuikat a város huszonhatezerháromszázkilencven pontján a parkolóórák és viztidíj automaták gyártóival és üzembehelyezőivel. A közhivatalnoki és politikusi zsebek újra megtelnek visszacsorgatott milliókkal, lehet kinevezni bicikliügyi államtitkárt, önkormányzati kerékpárközlekedési főelőadót, illetve csinos főfontoskát szóvívőnek. Lehet előre befizettetni kerékpár regisztrációs díjat és lehet kötelező biztonsági felszereléseket bevezetni, mely rendelkezéseknek ismét gazdaságélénkítő szerepe lehet. Az új adó az előzetes hatástanulmányok alapján csak akkor nem hozhatja meg az elvárt bevélteleket, ha a lakosság tömegesen szabadul meg kerékpárjaitól. Erre az esetre azonban már készen áll több büntetőintézkedés is: Élelmiszer megvonás elrendelése, kerékpáreladási illeték bevezetése, otthonmaradási-, vagy gyalogos lakhelyelhagyási díj megfizettetése. Ha ezek alól is kibújnak önző polgártársaink, egységes, mindenkire kiszabható létezési adót fognak kivetni, mely a percenkénti szívdobbanások és a levegővételek számával lesz arányos. ( A kép címe: Két jó bringa!)
 

SZTRÁJK MINDENKINEK!!!

2008.04.18. 05:14 - blogart


 

A város napsütötte és csendes. Minden, ami BKV leáll. Buszok a garázsban, villamosok a remízben, metrók, trolik dettó…Autók meg csigatempóban vánszorognak. A két héttel ezelőtti főpróbán okulva reméljük, most kevesebben indultak el otthonról, vagy ha nem is, hát többen kerekeznek bringával…Mert a dolgunk az nem marad el, az életnek kell döcögnie tovább.

 

Nem egy szimpatikus cég ez a BKV. Most sorolhatnánk: ramaty a járműpark, agyonhasznált a humánállomány, taplók az ellenőrök, túl trendi a szóvívőcica, drága a jegy… és ezekben a pillanatokban mégis megenyhülünk. Egy picit elnézzük a közlekedés dolgozóinak, hogy elegük van és bevetik a rettegett sztrájkfegyvert! Más tényleg nem volt már hátra és valljuk be egyéb területeken is réges-régen hozzá kellett volna fogni valami észhez térítő engedetlenséghez, amitől magukba szállnak azok, akik miatt rendszeresen MI, az ország békávésai fizetjük a számlát.

 

Most azt kezdik kommunikálni, hogy nincs még egy hely Európában, ahol ilyen brutálisan magas lenne a jóléti, szociális kiadások aránya. Még Svédország talán, de aztán a többi messze mögöttünk kullog. Irigykednek is az osztrákok, franciák, németek a magyar kismamákra, hogy milyen nagy lábon tudnak élni havi huszonnyolcezer forint Gyesből meg hogy milyen fantasztikus egészségügyi ellátásba részesülünk, amikor kislányunkat biciklizés közben éri baleset: hány és hány szájsebészetet meg lehet látogatni, milyen sok van belőlük, hogy nem is tud hirtelen választani az ember. A nyugdíjasok bicska nyitogatóan magas apanázsáról már ne is beszéljünk. Némelyikük nem szégyell havi huszonháromezer forintból életben maradni és még pampognak is.

 

Szóval SZTRÁJK van! A négyes-hatos sínein nem suhan a Combino. Nem pöfékeli tele a várost a hetes busz. Sokba fog kerülni ez is. Lehet számolgatni: Az üzletek forgalma harminc százalékkal visszaesik. Van, ahol ki se nyitnak. Az oktatás szünetel, a termelés leáll, s az ország vízfej fővárosa lilulva lebénul. Most nem lehet azt mondani vállat rándítva: -Majd megunják és hazamennek…- persze ne várjunk jobbat, mert most meg azt lehet mondani ugyancsak vállvonogatva: - Majd megszokják, nem kell feltétlenül utazgatni, gyalogolhat is ez a kurva ország…

Íme a stratégia: a BKV az el nem pöfékelt benzinen és a le nem lakott amortizáción megspórolja a jegykiesést. Ne felejtsük el, a bérletek árát már beszedték, úgyhogy Demszky csak a kezét dörzsöli. Legalább az április nem lesz veszteséges hónap. Igazi kárt csak a hétköznapi működés szenved, ami tulajdonképpen az ő cinikus szemszögükből pusztán szokásjog.

 

A sztrájk minden kényelmetlensége ellenére szolidárisak az emberek. Tulajdonképpen réges-rég, mindenki letenné a munkát. Mert dolgozni, termelni akkor van szíve az embernek, ha van felelős, akire nyugodt lélekkel rábízható a megtermelt javak nem jelentéktelen adóvonzata, és azt nem herdálják, bénázzák, lopják el azok, akiknek tehetség, tisztesség  vagy mindkettő híján semmi sem drága és semmi sem elég, ha hatalomról és pénzről van szó. Üdvözöljük a BKV dolgozóit!

 

 

süti beállítások módosítása