Blogart blogmagazin

Ez egy szubjektív blogmagazin. Ha mindenki itt van, akkor kezdjük. Üdv, mindenkinek! Artinton professzor vagyok. Aki ismer tudja, mit képviselek. Ehhez tartom magam. Kollégám Hampfri Blogart szemtelen száguldó riporterem. Az ő dolga a kavarás. Én mégsem pattoghatok csak úgy ide-oda, ahogy a szürke hétköznapok diktálják.

Friss topikok

  • Perillustris: @blogart: www.blikk.hu/blikk_aktualis/leszakadt-a-plaza-mennyezete-2116821 :o (2012.10.28. 20:57) Allee hopp! - Az elsietett Pláza
  • blogart: @ikaljan: O.k. a párbeszéd elkezdődött. Nyilván te megkapsz minden információt a másik oldalról..... (2012.09.04. 11:50) Örményt ölni Magyarországon...
  • stalker73: @allegretto23: like (2012.07.31. 00:32) A RABLÁS ÚJ KOREOGRÁFIÁJA
  • IGe: "Éhes volt, bement, ellopta, lebukott. Hirtelen felindulás, pillanatnyi elmezavar. Médiahekk, pr-a... (2011.02.10. 14:45) Bakács mérlege
  • Bárzongorista: Mi azért az alsó- középrétegben vagyunk... (2010.07.09. 17:28) Koldusmarketing

A NÉGYMILLIÓ MENTALISTA ORSZÁGA

2008.04.08. 16:03 - blogart

Az egész ország gazdaságával, politikájával olyan nagyban, mint a Kiválasztottak a televízióban. Ugye Azok ott a műsorban, gondolatot olvasnak, jövőbe látnak, csodákat tesznek, miközben a való világban több millióan napi szinten produkáljuk a leg elképesztőbb varázslatokat. Élünk máról holnapra. Fizetjük a számlákat, lenyeljük a legrusnyább varangyos békákat. Eközben értünk mindenhez: focihoz, üzlethez, nőhöz, olvasáshoz, íráshoz. Tudjuk mit kéne tennünk, mégse csináljuk, mert várjuk, hogy megtörténjen magától, mint,ahogy a kanál görbül, meg az óra elkezd járni... "Kelj fel és járj! (Működj!)" Jut eszembe a messiást is csak vártuk...A politika eközben éppen hazugságokra építi fel eddigi meg a még hátralévő  ciklusát, a fogyasztói társadalomra épülő gazdaság pedig piramisjátékokat megszégyenítő hitelhátterekkel, virtuális felpumpálva pöffeszkedik míg ki nem durran, vagy jobb esetben nagyot szellentve le nem ereszt. A jóemberek többsége pedig bérből és fizetésből, létminimumra bejelentett vállalkozásokból, meg szociális segélyből éldegél: Mi más ez, ha nem csoda a hétköznapokban. Persze, hogy nem hisszük el ezt sem, azt sem, de valahogy megtörténik mégis és felkel a nap holnap is, meg azután is. Csalás? Méghogy csalás! Ez Világszám! A túlélés átlátszó bűvésztrükkjeinek szüntelen, végetnemérő előadása: kiskapuk, előre megbeszéltek, szemhunyások, háttéralkuk, felosztások, eltitkolások, látszatkeltések, illúziókeltő technikák prrrrodukcijjjjója!..PR és MARKETING, akárcsak Uri Geller robotlámpás show-ba ágyazott szemfényvesztése. A show folytatódik, míg bele nem rokkanunk!

OKOZHAT-E tragédiát a telepátia?- VESZÉLYEZTETTE URI GELLER A PÁRIZS JÁRAT UTASAIT?-

2008.04.07. 11:16 - blogart




ULLMANN MÓNIKA PEDIG ELCSESZTE A MUTATVÁNYT


Vissza az egész! Kár rágódni a Kiválasztottakon. Hiszen ez egy kedves kis paródia a lóvárpusztai művelődési ház felutaztatott társulatának előadásában, Uri Geller rendezésében. A kiválasztottak természetesen nem ők, hanem azok a beavatottak, akik sztárvendégként statisztálhatnak egy ország bájos hülyére vevésében.

Azért nem ártott volna több próba és gyakorlás, mert az Égígérő fű egykori gyereksztárja képes volt elcseszni a produkciót egy egyszerű karlendítés idő előtti bemutatásával. Tudod Móni, jobb kéz... és csak akkor emeld, csak akkor, ha azt mondja a mágus, hogy most!
Ki hibázott? Valszeg a mester sem szóról szóra, a megírtak szerint biflázta szövegét, mert a MOST időhatározó varázsszót egy perc alatt többször is kimondta. Szegény Mónika pedig rögtön az elsőre már emelte is engedelmesen a jobb karját. Így aztán úgy transzban gyorsan le is kellett kapnia, amikor mentalistánk kissé felemelve a hangsúlyt, arra figyelmeztetett, hogy még nem most, hanem majd MOST, Most csináld, amit én...Most, most, most! 
A hatásos sikeres illúzió titka az aprólékos kidolgozás az időzítés és a részletek minőségében rejlik. Ha lenne Ki mit tud-os, vagy Megasztáros, Társulatos többtagú zsűri, akkor kapna mindegyik pojáca sok-sok hasznavehető tanácsot: mindenki szépen menjen haza és gyakoroljon még tíz-tizenöt évet a nappaliban. De Uri Geller egyedül van és noha fantasztikus pókerarc, a cikiérzet ott ül merev arcán mindvégig. Ennek ellenére udvariasan felsztárol minden botcsinálta mentalistát és aranyosan takarja el az arcát a "veszélyes" jeleneteknél.
A Kiválasztott nézettsége egyébként az eddigi nemzetközi tapasztalatok szerint az első adásnál a legnagyobb, majd fokozatosan IQ szerint morzsolódik le a közönség. Utoljára csak a bűvésztársadalom szakmázó bosszankodói, s a Mónika show nézőinek legalja marad. Ha a papírforma jön be, akkor az ötödik, hatodik adás környékén már annyira leül és érdektelenné válnak a "csodák", hogy a producerek kénytelenek lesznek valami izgalmas vendégprodukcióval, vagy dramaturgiai csellel feldobni a nézettséget, ellenkező esetben a műsör beleáll a földbe. A legutóbbi adás ilyen feszültségfenntartó kliséje a párizsi járat pilótájának rajzoltatása volt. Uri több száz mérföldről próbálta átadni gondolatait telepatikus úton, s ez, mint a műsor végén kiderült, "sikerült" is. A Pilóta boldogan nyargalt be Ferihegyről, kezében egy A4-esre firkált piramissal. Csoda!!!!! Vagy, ha nem, akkor miért nem tájékoztatják a nézőket, hogy, amit látunk, az puszta illúzió, mint Rodolfo, vagy Merlini esetében. Ha meg igen, akkor a parafenomén által kibocsátott természetfeletti telepatikus hullámok, amik órákat indítanak el és kanalakat hajlítanak meg, vagy repítenek le a televízióról, vajon nem okozhatnak-e kárt egy tízezer méter magasan repülő, embereket szállító Boeing747-es műszereiben? Ha?! Ha ez valóban létező jelenség, a Malév, a TV2, URI és mindenki, aki részt vett benne, nem érdemelné-e meg, hogy eljárás induljon ellenük gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt. Vagy megelégedtek, azzal, hogy Uri a szavát adta, nem lesz baj? Ha pedig bóvli szemfényvesztésről van szó, akkor is megkérdőjelezhető, hogy egy őszhalántékú első-, másod-, vagy akárhányad- pilóta repülés közben rajzolgat, ahelyett, hogy odafigyelne a veszélyes üzemre... Vagy a gép nem is repült és még a körítés is kamu volt??? He?!!!

URI-MURI - bűvészbuli

2008.04.03. 10:35 - blogart

 

Órabuzerátorok, állatkínzók, gondolattitkolók, igazlátók…avagy

Amatőr bűvészek tévés találkozója

 

 

Titkos találkozót tartottak a múlt héten Uri Geller operatív háttérszervezésében a világ parafenomentális  kispajtásai. Hogy ki, miképp jutott odáig, hogy ország-világ előtt égesse magát robotlámpák izzasztó tüzében és szintetizátor morajló szőnyegzenéjének aláfestésével, azt psziciháterek népes csoportja elemezhetné, de hát ők el vannak foglalva a kevésbé publikus esetekkel, hibbant Nérókkal, Napóleonokkal, miniszterelnökökkel.

A TV2 bevállalta: hülyét csinál mindenkiből, fellépőkből és nézőkből egyaránt. Uri Geller az óramániás, csodagyártó kisiparos újrafelhasználható klisék alapján alkotta meg a csereszabatos, Instant Mágus kategóriáját, melyért ebből a szempontból dicséret illeti meg. Az ilyen mágus ugyanis nem szennyezi a levegőt jobban mint te vagy én, nem igényel drága újratervezési folyamatokat, nem köti le kreatívok stúdióidejét, s kültelki ivók vagy rock kocsmák hétköznapi közönségéből is könnyűszerrel előállítható. A legelső trükk, amivel találkozunk az pontosan ez. A többi tényleg vásári bohóckodás. De most nézzük a leleplezéseket.

 

I.                    Momentán Lajos ( Lui )

Órabuzi, Uri kedvence. Órajavítónak tanult. Hamarosan ráébredt, hogy a kezében minden óra képes egy nap kétszer is 4:30-at mutatni. Ezzel azonban nem elégedett meg. Mutatványánál valamennyi órát speciális szerkezettel és azt működtető programmal látja el, amely a mutatókat a kívánt állásba pörgeti. Hacsak el nem rontja a beállítást. A mutatványok rácsodálkozó alanyaival a trükk előtt nem árt egyeztetni. Előfordulhat ugyanis, hogy a páciens –lásd Zizi - nem ismeri az órát.

II.                 A gondolattitkoló

Ő az, aki élő hazugságvizsgálóként működik. A rendőrség rendszeresen bevonja a legkomolyabb bűnügyek felderítésébe, mégsem találja meg Kulcsár szétfolyatott milliárdjait és a Tengerészeti helyszínelők epizódjainak elején sem tudja előre kitalálni, hogy ki rágta le a holtan megtalált iraki veterán bal fülcimpáját egy bevásárlóközpont parkolójában. Viszont Csányival, Medveczkivel és Zizivel jól együttműködik, bár Ilona rövidtávú memóriája már nem a régi, így az asztalnál egy kissé habozott, hogy felvegye a rábízott trezorkulcsot.

III.       Az állatkínzó

Rocker Zsolti cimborája egy szerencsétlen bárgyú kígyóval kötött eltartási szerződést. Havi két egér fejében a sziszegő vállalta, hogy asszisztál a hókuszpókuszhoz és halálra rémíti a bájos Zizit. A bödönbe zárástól ugyan egy kicsit már herótja van, de vigasztalja a tudat  hogy a TV2 jóvoltából a gazdinak futja majd  havonta egy két plusz egérre. Állatvédől valószínűleg beperelik a műsort a kígyó által átélt stressz illetve Zizi, valamint Ilona hüllőkre nézve rasszista kijelentései miatt.

 

IV. Graffityman

Ő a kéjenc gondolatolvasó. Szándékosan nem Csányihoz dörgölőzik, amikor a gondolatok szabad átáramlásához testi kontaktust kell létesítenie. Mellesleg én százhúsz kilométer távolságból is tudok gondolatot olvasni…ha az anyósomról vagy egy két kollégámról van szó. A trükk itt is technikai. Zizi és a gondolatrajzoló karjára hidraulikus robotkart szereltek, amely távirányítással tükrözi a vevő felé az adó mozgását. Nem vettétek észre, hogy a rajzoló tulajdonképp Zizi kutyájának tükörképét rajzolta meg? Gyorsan visszanézni a felvételt! És az a darabos mozgás! ÓÓÓÓ! A trükköt egyébként párizsi diákok is alkalmazták már, de az érettségi vizsgán a szerkezet besült és a puskázó színes bőrű nebuló kis híján ledöfte tollával a vizsgabiztost.

 

Amatőr bűvészet ide, vagy oda, valami komolyabbat megérdemeltünk volna szombat estére. Mellesleg, a nagyapám órája nem indult el, az evőkanál meg fent sem marad a plazmatévé egy centis tetején. Viszont izomból meghajlítottam…kínomban.

 

A legbanálisabb médiahekk

2008.03.28. 13:06 - blogart

Át kell törni a szerkesztők sznob, félművelt közönyfalát és a megtévesztés aljas eszközeivel be kell hatolni a média mátrixába. Ennek ellenére veszélyes dolog a médiahack. Kicsit olyan, mint farkast kiáltani. Fásítja az átlag médiafogyasztó immunrendszerét és gyanakvóvá teszi a lótifuti szerkiket. Annyi agyhalált előidéző médiahack után, ebéd előtt üde színfolt ez a paprikás lisztben kisült halacska, kovászos ubival. Ez a mai médiahekk az étlapon. Jó étvágyat mindenkinek...

MEGSZÜLETETT A KIS PÁKÓ-VILÁGOSBARNA ÉS SOK HAJA VAN

2008.03.12. 07:24 - blogart

Megszakítjuk adásunkat! Pákó előkerült, s mint kiderült semmiféle dráma nem háborgatja a családi békét. Sőt! Tegnap március 11-én 21 óra után megszületett a kicsi Pákó 2, 80 kg-mal. A nagy hajjal született, egészséges kisfiú a Bence nevet kapta szüleitől. Anyukája, Ágica is jól van. A boldogság határtalan a Lapite családban. Pákóval madarat lehet fogatni. Gratulálunk neki!

H.Blogart

KORDÁNÉ LEFEJEZTE A FÉRJÉT- avagy Klárika kezéhez ragadt a kamera

2008.03.11. 13:10 - blogart

KORDÁNÉ TÖBBSZÖR LEFEJEZTE FÉRJÉT

Mindenekelőtt egy félszeg beismerés. Korda Gyuri bácsi az utóbbi években a hatalmas generációs különbség ellenére a szívemhez nőtt. Tette ezt azzal, hogy korábbi kissé szocreál táncdalénekesi múltját feledtetve a globális bulvármédia hungarikumává vált. Természetesen Balázs Klárival, az ő Klárikájával egyetemben. A joviális keresztapa, de legalábbis langyibangyi, gazdag amerikai nagybácsi attitűddel bíró pókerszakértő tényleg szeretetreméltó, még akkor is, ha legendás villájában politikusokkal haverkodik, és mindenkivel leül kártyázni. Ennyit egyelőre felütésként. Most ugorjunk és nézzük, mit történt velük tegnap este egy a távirányító
sokadik gombjánál megbújó tévécsatorna jóvóltából.

A Viasat3 sok-sok évvel ezelőtt Bár című reality-jével elsőként szállt be a televíziós társaságok docusoap-os grand-prix-jébe, de az országos kereskedelmik hamar rájöttek: egy picivel több munícióval, harsánysággal, márketinggel emlékezetesebb produkciókkal tudnak lépéselőnyt szerezni. A Viasat3 persze nem adja fel és előszeretettel fog B kategóriás sorozatokba, amik a futottak még mezőnyben elcseperésznek a képernyőn. Kordáékkal azonban - s a docusoap-hoz kapcsolt kampánnyal is ezt sugalják - nagyot akartak alkotni. Óriásplakátok országszerte, PR-ilag beizzított nyomtatott sajtó, előre szivárogtatott minibotrányok...  Szóval a szerénytelen beharangozás után valami fényűző, de vicces utazást képzeltünk el a nyolcvanas évek olasz vígjátékainak stílusában. (Ne feledjük, Kordát az elmúlt években egy monstre esztrádsorozatban láthattuk péntek esténként, ahol nem spóroltak az árammal, díszlettel, lámpával... szóval a körítéssel.) És akkor íme a meglepetés: a VIASAT3 új docusoap-ja  egy  idősődő, lestrapált házaspár homevideójá-t nyújtja az annak megfelelő hangi és képi minőségben. Nem elég, hogy nem jól hallani az édes kis cívódásokat, de Klárika a kezébe ragasztott kis kamerájával - egyszer sem néz bele a keresőbe - folyamatosan félbevágja férje fejét, ráadásul a fényviszonyokhoz sem állítják be a felvételt, így a szállodai szobában rögzített beszélgetések képei "zajosak" és alulexponáltak.
Tudom, hogy a készítők részéről rögtön jön a bizonyítvány magyarázata: hogy ez így izgalmas, meg hogy pont az a jó benne, hogy olyan homevideós. Ja, persze... de ez nem amatőr pornófilm, hogy izgalmakat keressünk és kiéljük a kukkolás perverzióját, hanem egy szórakoztató műsor aminek egyik erőssége  éppen hogy a Korda-Balázs Klári kettőséből fakadó komédia és humor kellene, hogy legyen. Ez a kettős pedig talán megérdemelt volna egy kicsivel több dramaturgiai és technikai törődést, mert a marketingen és a főcímeken túl egy kis erőfeszítést a műsor kivitelezése is igényelt volna. Az alkotók hihetetlen szerencséje hogy Korda mosolyt fakasztó személyisége időnként átverekszi magát a technikai hiányosságokon és a történések teljes érdektelenségén... s valami keleties homályos, szemcsés emlékkép arabokkal, egyedül utazgató, kacérkodó idős hölgyekkel meg folyton bénázó sztárházaspárral megmarad a felejthető első epizódból.

Hampfri Blogart

MERLINI TERÁPIA - avagy a titokzatosság szenvedélybetegsége

2008.02.19. 10:00 - blogart

Címkék: terápia magic szabadulás


Amikor eldöntöttem, hogy beszélgetni fogok Dáviddal a blogomban, rájöttem, hogy  nincs túl nagy szabadságom. Nem fedhetek fel titkokat, amiket ismerek, nem oszlathatok el homályt, ami mindenkiben élteti a kétséget.  Ez nem lenne sportszerű, különben is aláírtam egy titoktartási nyilatkozatot. Egy biztos: Merlini különös, rejtélyes fiú, aki élvezi a misztikum légkörét maga körül: elvégre lételeme a titokzatosság. Belső rezdüléseit és szeszélyeit pedig jóllehet ismerem, mégis meg tud lepni időnként valami elképesztő merliniséggel.

Merlinivel több mint tizenéve ismerjük egymást úgyhogy ez nem szokványos interjú, mert Dávid a barátom és nem pusztán interjúalany…Akkor ez most egy baráti beszélgetés. Dávid amúgy is gyengélkedik. A gyomrára húzódott valami nyavaja, de már sokkal jobban van,

mint napokkal ezelőtt, amikor a lakást se merte elhagyni. 

Közben feltesz egy kérdést nekem.

Merlini: - Szerinted megváltoztam az utóbbi tíz egynéhány évben? – hú, ez jó…Gondolkodom. Amikor először találkoztunk, alig volt tizenhat, mindenféle kártyatrükköt mutogatott és meg is tanította a legparasztvakítóbbakat. Nem mondom, hogy nem lehetett a csajoknál bevágódni a cigis varázslattal meg az oldalán megkörmölt kártyalapokkal.

- Szerintem nem… mármint nem változtál sokat.- vágom rá, de közben már nem egy tizenhat éves kisfiú hallgat, hanem a befutott, világdíjas szabadulóművész…aki azért legbelül még tényleg gyerek. És akkor mostantól tényleg jöjjön a beszélgetés. Garantáltan mélyebb lesz, mint a bulvárlapok vakuvillanásai.

 

Prof.Artinton:   Akkor most te jössz…Milyennek látod magad? Ki vagy te? Ha skatulyáznál melyik fiókba csúsztatnád a Merlini bábut? És szerinted milyennek lát a közönség?

 

Merlini:  Amit én csinálok az egyfajta performance. Minden produkcióm egy művészi akció, amivel a belső vívódásaimat, szorongásaimat, gátlásaimat próbálom legyőzni.

 

Prof.Artinton:  Akkor ez egy terápia…Hol tartasz a gyógyulásban?

 

Merlini:  Kezdek a végére érni, tehát lassan át kell gondolnom, hogy min kell változtatnom. A motivációm is változik, egyre inkább érzem, hogy máshogy akarom csinálni. Most arra gondolok, hogy az eddigi produkciók nagyszabásúak és monumentálisak voltak: hatalmas szabad területen valóságos térben, a várost díszletként használva történtek  meg…és ez így is volt jó…de hiányzik a szemkontaktus. Ötszáz méter magasan egy helikopterről lógva nincs visszajelzés a közönség részéről.

 

KÖZELEBB MINDENKIHEZ


 

Prof.Artinton: Akkor most mi lesz… klubzene? Unplugged á lá magic?

 

Merlini: A következő produkciómhoz közelebb engedem a közönséget, szinte kézzelfogható közelségbe, hogy mindent láthassanak és érezhessenek.

 

Prof.Artinton: Brrr, szinte lúdbőrzik a hátam. Hol és mikor?

 

Merlini:  Ez még nyitott kérdés, de akár a Times Square-en… tárgyalunk, majd meglátjuk.

 

Prof.Artinton: Még nem válaszoltál arra, hogy minek lát téged a publikum. Most megpróbállak leírni kivülállóként: adva van egy jóképű, nem kelet-európai arc, aki kupé mercivel furikázik, külföldi celebekkel edz a fitness-ben, Tisza Katákkal randizgat…és mellesleg eléggé megosztja a közvéleményt.

 

Merlini: Talán most már egyre inkább a szabadulóművészt látják bennem. Mert amit csinálok az a performence-en túl végül is nem más, mint a szabadulás, konkrétan és átvitt értelemben is. A külsőségeken kívül azonban a belső gondolat, ami a fontosabb… bár az is igaz, hogy a kép, ami kialakult rólam inkább bulvárszinten létezik, mert ez a műfaj éri el a legnagyobb tömegeket, és jó vagy rossz, de nagyrészben a bulvár alakítja rólam a képet. Ez van. Aki aprólékosan építgeti az imidzsét és marketingből ragaszt magának álarcot, annak számolnia kell azzal, hogy a maszk előbb utóbb vagy lehull, vagy annyira eggyé válik a személyiséggel, hogy a vége identitászavar lesz. Rá kellett jönnöm, hogy a mindenáron való megfelelés, a repizés, kötelezőnek gondolt társasági eseményeken történő jelenlét túl sok időt és energiát pazarol el és nem biztos, hogy van annyi hozadéka, hogy a fontosabb dolgokról elvonja a figyelmet. Az autómat pedig nem azért választottam, mert ezzel akarok gizdáskodni, hanem mert tetszenek a vonalai és a stílusa. Az utóbbi időben egyre kevésbé foglalkozom a külsőségekkel, aki egy picit is intelligens azt nem téveszti meg a bulvár optikája és tudja, hogy mi van a felszín mögött.

 

 

AZ ORSZÁG TÚL VAN POLITIZÁLVA

Prof.Artinton: A lélek rejtelmei, a belső vívódásod eddig is hangsúlyosan ott voltak a legfontosabb dramaturgiai pontoknál.

 

Merlini: Igen, de a megjelenítés technikáján fogok változtatni. A Nagy Áttörés betonos produkciójánál más eszközt használtam, előre felvett hanganyagot. Az új kifejezésmódot még nem találtam meg, de zene, fény, mozgás, improvizáció egyformán szerepet kap majd benne.

 

Prof.Artinton:  Magánélet?.Van társad?

 

Merlini:  Egy macskával élek együtt a lakásomban, ha erre gondolsz, de társam van.

 

Prof.Artinton:  Olyanra nincs szükséged, akivel együtt is laksz?

 

Merlini:  Nincs…Ez lehet, hogy önzés, de ez az én életterem és nem szívesen osztom meg mással. Így kényelmes és ez most így van.

 

Prof.Artinton:  Sok barátod van?

 

Merlini:  Van, de nem sok. A barátokat az ember nem választja, kicsit olyan, mint a család, az élet rendeli egybe a sorsokat, aztán az idő megmutatja, hogy ki meddig marad a kötelékben.

 

Prof.Artinton:  Vesztettél már el barátot, mert eltérő a világnézetetek, vagy a politikai felfogásotok, és ez csak ebben a megosztott lelkű országban derült ki?

 

Merlini:   Az ember akkor zár a szívébe valakit, ha megvannak a közös pontok. Nem érdekel, ha eltérően szemléli a világot valaki, de látom az értékeit, feltöltődök a társaságában, érzelmileg pedig szükséges, hogy legyen. Ez az ország túl van politizálva, mert nincs jólét és mindenki másban keresi a hibákat. Egy szerencsésebb fejlődésű országban a politikai hovatartozás sokezredik hangsúlyú kérdés, nem fontos tényező. Tudom, hogy vannak olyanok, akik nem állnak szóba régi barátaikkal, mert annyira a másik oldalra kerültek, de szerintem ez nem intelligens hozzáállás. El sem tudnám képzelni, hogy valakitől azért forduljak el, mert számomra nem szimpatikus a politikai hovatartozása… Van egy mércém: a tisztességes boldogulás. Én is ezen vagyok. Úgy kellene boldogulni mindenkinek, hogy közben nem árt és nem tesz keresztbe másoknak.

 

HÁROM ÉVIG NEM VOLT ITTHON MUNKÁM

 

Prof.Artinton: Nem túl naív hozzáállás ez? Hiszen a te boldogulásodat is folyamatosan próbálják megnehezíteni. A Rakétás produkciónál – amire tényleg nagyon készültél – például pont egy barátként viselkedő partner húzta keresztbe a számításokat. Nem egészen értettem, hogy az RTL Klub miért kezdett lejárató kampányba, amikor előtte teljes vállszélességgel kiállt az együttműködés mellett.

 

Merlini:  Hidd el, hogy ez nekem is furcsa.

 

Prof.Artinton:  Nem volt egy momentum, amikor úgy érezted, hogy megtört valami?

 

Merlini:  Aláírt szerződéseink voltak, amikor az RTL tulajdonosi köréből jött egy megkeresés, hogy szívesen menedzselnék a projektjeimet szerte a világon. Én ennek megörültem, mert ez valóban jó lehetőség lett volna, de közben haladtak a Rakétás produkció munkálatai. Egyszer csak kaptam egy szerződést, amit az RTL egyre sürgetőbben akart aláíratni velem. Igen, ám, de ebben az állt, hogy életem végéig minden Merlini projekt bevételének hetven százaléka az övék, a maradék harminc az enyém. Ezt ugye épelméjű ember nem írja alá. Erre az RTL tíz nappal a Rakétás akció előtt kihátrált és a meglévő megállapodásokat felrúgva bele kezdett a lejárató hadjáratba.

 

Prof. Artinton:   Tönkretehet valakit a média?

 

Merlini:  Hatékonyak voltak, mert ennek köszönhetően itthon három évig semmi felkérésem és munkám nem akadt. Szponzorok, barátnak hitt kollégák fordultak el tőlem, olyanok is, akik eddig valamennyi nagy produkciómnál együttműködtek velem. Komoly erkölcsi és anyagi kárt okoztak. Ezek után gondoltam úgy, hogy legjobb lenne elmenni innen. Nem láttam a perspektívát és igazából most sem nagyon látom, pedig szeretnék itthon az lenni, aki vagyok.
Las Vegasban ez idő alatt elnyertem az egyik legrangosabb bűvész világdíjat, a World Magic Award-ot, megjelent a könyvem, Hollywoodban világrekordot állítottam fel: víz alatt 10 perc 17 másodpercig. Szóval, ha nincs ez a botrány, talán sosem próbálom ki magam odakint. Lehet így is nézni, mert alapvetően pozitívan kell állnunk a dolgokhoz. Mire hazajöttem a bírósági per is lezárult és jogerősen nyertem az RTL-Klubbal szemben. Ez elégtétel, de az itt megítélt összeg korántsem annyi, mint amennyi kár ért az elmúlt három évben. Most jöhet egy új fejezet, életem performance-ének újabb előadása. Szerinted változtam? –

Gondolkodjunk csak…de már vágom is rá a választ.

Prof.Artinton:  Szerintem nem…:) vagy mégis…

Jóval postzárta utáni friss: Merlini pénteken repülőre ült és egy fős kísérettel Las Vegasba utazott, hogy showbizniszben érdekelt casino-tulajoknál egyengesse szakmai karrierjét.

 

 

 

 

A ruszkik jók grafikában - azaz egy ötös volt csak a biziben

2008.02.12. 12:49 - blogart

Folytassuk,ahol abbahagytuk kicsiny sztárképzőnket. Tegnap mindössze annyi volt a tanulság, hogy ha lehet kikerüljük a cikifesztiválokat és dalversenyeket, bár arra kétségtelen jók, hogy egy kis hírverést csapjunk magunk körül. Csézy például még hónapokig vergődött volna az ismeetlenség félhomályában, ha nincs ez a bárgyú dalverseny.

 

ÉS MOST A BORÍTÓ

Szóval ott hagytuk abba, hogy borító és Fever. A fotók kész lettek, elég jól sikerültek és meg is kapta a formátumokat egy kiváló grafikus szakember, aki a kisujjából rázogatja ki a borítókat.

Következzen egy portré: Marjai Zoltáné, aki közel egy évtizede tervezi a Cd és DVD fedeleket. Összefoglaljuk vele, hogy mi a helyzet borító kapcsán Magyarországon. Blogart riport következik. Hampfri Blogart=H.B.:)  

 

 

H.B. -Hányadik borítónál tartasz?

Csöppnyi gondolkodás után kérdő hangsúllyal érkezik a válasz.

Marjai: - Háromszáz?  Kb. háromszáz... Azt hiszem.

H.B.: - Milyenek voltak az elsők és hol jársz most?

Marjai:- Azért én észreveszem a különbséget... de hát nyilván nem lehet összehasonlítani a régieket és a mostaniakat. Egy kezdő grafikus - elvész a photoshop rejtelmeiben - és könnyen digitális majálist varázsolt effekthegyekkel. Sok az improvizáció is az elején. Az évek múlásával aztán egyre inkább letisztul a dolog. A trend a minimáldesign felé halad.

H.B.:  Figyelni kell, arra, hogy mi készül szerte a világban?

Marjai:  Én figyelem... Muszály megnézni, hogy hol tart a dolog és ettől még nem veszítjük el az eredetiséget. A végeredmény úgyis sokféle impresszió hatására alakul ki: csak az egyik hányad a trendek által diktált "tempó".

H.B.: És mi van még?

Marjai: Hát a zene!:) Viccet félretéve, ilyen tényezők, mint kiadó, zenekar: ki, milyen formában szól bele az alkotásba. Én szeretem, ha a zenekar végigkíséri a munkafázisokat és hozzáteszi a saját elképzeléseit meg ötleteit. A baj az, hogy a munka során elég ritkán találkozunk az előadókkal. Inkább a kiadó művészeti vezetőjével egyeztetünk és elég gyors döntési fázisokban véglegesedik a borító. És nem utolsósorban persze a zene is inspiráló, meg a műfaj.

H.B. Szóval hallgatsz zenét?

Marjai: Persze, ez azért az egyik legfontosabb része a dolognak. De azért nem muszály mindennek tetszeni...a munkát akkor is el kell végezni.

H.B. Kik a legjobb grafikusok ma a világban?

Marjai: A ruszkik...oda kell figyelni rájuk.

H.B. Nálad hogyan indult a dolog? Hogyan lesz valaki grafikus?

Marjai: Ez speciális... én a Pannónia Filmstúdióban kezdtem kézirajzos animációt tanulni, de igazóból úgy indult, hogy a suliban a bizonyítványomban csak egy ötös szerepelt, az is rajzból:). Szóval ez eleve eldöntötte az irányt. A borítózás pedig úgy jött, hogy a testvérem, aki mellesleg nemcsak grafikus, hanem marketingben és az üzleti életben is elég jól mozog jó szerződéseket kötött az akkori kiadókkal, így szépen csordogáltak a megrendelések.

H.B.: Fel lehet ismerni egy Marjai Zoltán borítót?

Marjai: Biztos vannak felismerhető jegyek. A kollégák például kiszúrják ki, mit csinál. Nekem főleg az általam használt színvilág ilyen jellegzetes. Arra gondolok, hogy harsány dolgokat csinálok, figyelemfelkeltő forma és színvilágban. De, hogy ez konkrétan  megfogalmazható-e azt nem tudom, bízzuk inkább az esztétákra.

H.B.: Mit ajánlasz a szárnypróbálgató zenekaroknak borítóügyben?

Marjai: Érjék el a kiadóknál, hogy beleszólhassanak az tervezésbe, mert akkor biztosan olyan dolog fog születni, ami elnyeri az ő tetszésüket is. Egyébként mindenki elégedett szokott lenni a végén, de érezni kell a felelősséget a zenekarnak is, hiszen a borítóval fogják azonosítani őket.

H.B.: Van kedvenc munkád?

Marjai: Közhely, hogy mindegyik saját gyerek, de talán a Hooligans: Szenzáció-ja és a Zanzibár Érintése...Az előbbinél például tipográfiát is kellett alkotni, ami azóta is a Hooligans logoja, tehát a dolog túlnőtt a borítón és emblematikus jeggyé vált.

H.B.: Vannak-e ma a piacon különleges borítók?

Marjai: Elvétve...és ez büdzséfüggő elsősorban. A költségvetés nem nagyon engedi, hogy egyedileg megrajzolt, szabadkézzel megfestett, sokoldalas borítók készüljenek. Néhány évvel ezelőtt még azért előfordult. Most a maximum négyoldalas variációkat rendelik meg, mert nincs lehetőség plusz százötvenezres tételekre. Én azért szabadkézzel is rajzolok karaktereket nemcsak a fotót meg a kliséket használom, de nagyon egyedieskedésre sajnos nincs lehetőség. A piac diktál a művészetnek pedig szárnyát szegik olykor a megrendelők... de az így van majd minden területen, ahol a kreatív találkozik a marketing szektorral...

Marjai Zoltán weboldala: www.mzgraphx.hu

Időutazás az MTV-n - Euróvízió vazzeg?!

2008.02.11. 12:19 - blogart

Címkék: blog budapest kritika pop tévé televízió

(Ugyan nem mozogtak visszafelé a szereplők, de azt hittem a Csinibabát látom.
George Melbrook - New York Times :))))

Ez lenne a könnyűzene és a televíziózás  huszonegyedik századi találkozási pontja? Kezdő Előadó, messzire kerüld el az ambíciózus szerzőket, akik nevüket adják a televíziózás őskorszakának üledékébe ragadt intézményhez -  vagy inkább annak magyar megfelelőjéhez - az eurovíziós dalversenyhez. Én nem tudom miért nem kapott Rudi Zoltán fizikai Nobel díjat az időgép feltalálásáért, de egy biztos: hétről hétre nézők millióit lövik vissza évtizedekkel korábbi időkbe, hogy az ember fia azt sem tudja hol van hirtelen. A furcsa déja vu-n a műsorvezető választás sem segített (Aszfaltbetyár "jófejpincérvoltam" Levente és Novodomszky Hírekszerelmese Éva tökéletesen össze nem illő, feszélyezett párost alkottak.) Az ehhez dukáló technikai katyvasz pedig pont olyanná tette a gálát, mint az első szépemlékű tévés élőadást 1957-ben. De könyörgöm: most 2008-at írunk, s a közszolgálati csatornán még mindig a "falura jó lesz" hakniszemlélet uralkodik: kötelező körként letudott szarakodás - ezt is meg kell csinálnunk vazzeg - ha már van itt ez a rendszeresen visszatérő uniós nyavaja, amihez nyilván egy rakat pént is címkéznek.
Annyit - bár ez nem újdonság -  ismét megállapíthattunk, hogy műsorkészítés szempontjából maradtunk a hetvenes évek színvonalán és nem kedves nézőink, ez nem a divatos retro jegyében történik: ennyit tud technikailag és kreatív szempontból a királyi, de nem azért mert nem lenne tehetsége többre: ennyit akar teljesíteni és ennyit várnak tőle, odafent is és sajna egyre inkább a nézők is. Akárcsak dalszerzőink és jobb sorsra érdemes, futtatott énekeseik - kivétel talán Szekeres Adrienn, akinek az arcán kiütköző csalódottságáról tanulmányokat lehetne írni -. Valahogy évtizedek óta abban a hiszemben próbálkoznak fesztiváldalokkal, hogy azoknak nyávogó, esztrádhangulatú, szocreál bénaságnak  kell lennie, mert ha nem akkor össze kevernék a magyarokat valamilyen tehetséges népséggel és akkor még ki tudja mi történne. Érdekes, ha véletlenül valami sorból kilógó dal kerül ki a nemzetközi porondra általában jó a fogadtatás: lásd Friderika, vagy Rúzsa Magdi, akik akkor valószínűleg üde színfoltjai voltak a nagy megmérettetésnek. S nem lehetett őket összekeverni a szlovén, szerb, albán, montenegrói protezsáltakkal... Még az a szerencse, hogy volt a héten Grammy is, meg lehet sétálni is a gyerekekkel a téli napsütésben és a hétvégén kiszellőztethettük fejünkből a hetvenes évek áporodott levegőjét...
Hampfri Blogart

BKV helyreigazítás - Orr Jenő nem piszkál

2008.02.08. 13:26 - blogart

NEM AZ ORRÁT PISZKÁLJA! TELEFONÁL

A BKV kommunikációs igazgatóságának helyettes szóvívőjének helyettes titkárnőjétől kaptuk az alábbi csatolt állományt a helyreigazítási kérelemmel. Ennek eleget teszünk:
Kollégánk Orr Jenő, nem a szaglószervét piszkálja helyes kis galacsint pöccintve a milliárdos Combino szélvédőjére, hanem telefonál. A kélen jól látható a bepixelesedett zsinóros készülék.
Köszönettel: BKV :)

Kiszel Tünde a marson - Újabb bizonyíték

2008.02.07. 15:19 - blogart



Most már értitek miért nincs élet a Marson?

Eredeti Nasa Foto a smile-ról

2008.02.07. 14:59 - blogart







Ezt a megdöbbentő képet most szereztük titkos Nasa forrásunktól. Érdekes lenyomat a szmájli homlokában.

Rejtélyes sorozateltűnések, avagy Ufók-e vannak-e a háttérben?

2008.02.07. 13:58 - blogart





Rejtélyesen tűnnek el sorozatok a hazai televíziózás langyosvízű (pisimeleg) óceánjában. Legutóbb a Végzet foglyai (Serial idiots) esett áldozatul a világtévé bermuda háromszögében. Az éter úgy nyelte el a kópiákat, mint kádlefolyó a szutykos fürdőlevet. Vélhetően a sorozatok a magyarországi médiában ugyanúgy járnak, mint a Lost hányatott sorsú eltűntjei, akiknek fogalmuk sincs milyen fordulatok árán fognak előkerülni, de ez nem is nagyon izgatja őket, amíg évadokon át nyúló gázsijaikat felvehetik a produkció pénztárában. Addig bújócskáznak még a fák között, meg elvannak az emlékképeikkel.

A Végzet foglyaival azonban más a helyzet...ez a sorozat nem véletlen volt tévénézők milliárdjainak a kedvence. Olyanok is szeretettel gondolnak szereplőire, akik egyetlen részt sem láttak belőle, hiszen másnap a munkahelyi beszélgetésekből, vagy utcai csevelyfoszlányokból mindenki megismerhette az előző rész teljes cselekményét. Most vége, a sorozat utolsó előtti előtti részét örvénylő forgás közepette beszippantotta egy dramaturgiai féreglyuk és átkonvertálta egy másik dimenziójú antivilágba. A jelenség bebizonyította, hogy a húrelmélet helytálló és a sötét anyag igenis beférkőzött agysejtjeinkbe. Aki tudja, hogy a Végzet foglyai melyik csatornára kerültek és összefoglalná az epizódok tartalmát az jelentkezzen. S.O.S.
Blogart

Egy múmia hárimdimenziós képet készített

2008.02.06. 17:20 - blogart

Egy múmia háromdimenziós képet készített magzatáról, majd négyszáz évvel ezelőtt meghalt a szülést követően. Mindezt Dél-Koreában tette, az ügyész halálos ítélet kibaszását kérte az oxigénhiányos állapotban lévő múmiára.

AZ RTL nem kér bocsánatot...

2008.02.05. 15:19 - blogart


                                  Merlinitől, a letelt határidő után sem. Pedig több mint két hét állt rendelkezésre, hogy megtegye a jogerős bírósági végzés szerint. De nem... az országos média nem alázkodik meg. Miért is alázkodnának meg, hiszen oly hatalmasok, hogy szinte észre sem vették amikor  Merlini inkasszóval leemelt (bravúros húzás) majdnem 20 millát a  csatorna számlájáról. A sok milliárdos bevétel mellett való igaz szúnyogcsípésnek is kevés ez az összeg, de azért annyit mégis jelez, hogy talán érdemes Dávidoknak Góliátok ellen küzdeni... Bocsánatkérés ide vagy oda: a jog és igazság győzelme, mindig igazi Ünnep...

Műterem

2008.02.04. 11:27 - blogart

Szombaton fotóztunk. Ezek a képek a maxiborítóhoz kellettek, tehát nem ragoztuk őket agyon. Fekete háttér előtt egy Margit körúti műteremben némi smink és kb háromnegyed óra késés után este nyolcig befejeződött az egész. A poént még nem lőjük le, úgyhogy most csak egy semleges képet láttok, amiből igazából a személyekre vonatkozóan nem derül ki semmi. Csak annyit tudok megerősíteni, hogy a képet Artinton prof. lőtte személyesen én pedig nyomtam rá egy fever feliratot. A farmer és a lezseren zsebre dugott kéz Emilé. Egyelőre ennyit tudhattok. A többit szépen sorjában. Feverrel ezen a blogon legközelebb a klipkészítés kapcsán olvashattok.
Játék!!!!!!!
Az előző posztban említettem, hogy a borítófotókat egy ismert fazon készíti. Énekes. Ha kitaláljátok, hogy kicsoda, akkor lehet, hogy nyertek maxi CD-t, amit a helyes megfejtők között sorsolunk ki, majd ha már megjelent.
Lehet találgatni!

Üdv: Blogart

Hétfőn kémfotón az új Fever!

2008.02.01. 15:20 - blogart

Most folytatódjék a futassuk be magunkat sorozat. Elérkeztünk a printek fázisához. Meg kell szervezni a borítóhoz, szóróanyagokhoz, webhez és a sajtóhoz szükséges fotózást. A Fever ezt is saját berkein belül tudja le: a megtakarítást akár több százezres tétel. Még nyomda is akad "családon" belül. A fotós egy befutott sokoldalú énekessztár, de legfőképp barát - hogy ki az majd kiderül a helyszíni riportból - kinek egyik fő hobbija a fényképezés és van is ehhez kapcsolódóan egy elég profi cucca. Helyszínek egyeztetve: műterem és belvárosi klubbelső, ami ehhez a funky-s anyaghoz passzol. Az eseményen ott lesz Artinton prof és én is Hampfri Blogart, de Artinton velem ellentétben szintén elkattint egy-két kockát a saját Pentax-ével. Úgy látszik ezek a mindenféle popfigurák nem elégszenek meg a színpad nyújtotta önkifejezéssel és  mindenféle "társművészetbe" is belekóstolnak. Kiváncsian várom, hogy milyen képek sikerednek. A hétfői posztban ti is láthatjátok... azt is, hogy milyen egy lemezborító...ha tudom megszólaltatom azt a fickót, aki már vagy 200 album arculatát leképezte.
Üdv: Blogart 

A BRITNEY LIFESHOW

2008.01.30. 17:27 - blogart

Címkék: globális bulvárcirkusz

Avagy a bulvármédia forradalma

A docusoap egy olyan reality, aminek azért sejthetően van titkos dramaturgiája, vázlatos forgatókönyve, megcsinált szereplői, sőt!..Gáspár Győzike sem hihette soha, hogy a show-jában lepergő eseményeket a Mónika show törzsközönségén kívül bárki is komolyan veszi.  Nem véletlen, hogy az újdonság varázsán túljutott  tévénéző gyerekek a  legutóbbi szériát már kisebb lelkesedéssel és szorgalommal követték végig. Akkor hát befellegzett a műfajnak? Pákó már ne is próbálkozzon? Kell valami, ami megmenti a műfajt és kiterjeszti dimenzióit. Ki hitte volna, hogy a megmentő egy leamortizált popkirálylány lesz, teljesen új fejezetet nyitva a globális bulvármédia történetében.

Zseniális a torokszorító drámai események receptje. Nem kell más csak ő, aki az elmúlt évtized popjelenségeinek egyik legmegosztóbb, de feltétlen sikeres figurája, tinibálvány, később enyhe túlzással akár szexszimbólum. Ne feledjük rajongói vele együtt cseperedtek és egy egész generációnak hasonlóan skizoid a társadalmi helyzete és szerepe, mint Spears kisasszonynak. Az egykori vadóc, kockásszoknyás iskoláslány időközben ha lehet még kifordultabb lecsúszott szingli lett - már ami az imidzset illeti - de zseniális húzással kilépett a popzene síkjából és ügyes manipulációval univerzálissá és globálissá tette a docusoap műfaját. A többiek mellékszereplők, akiknek a "forgatókönyv" szeszélye szerint domborodik a jelentősége. Kellenek fotósok kiterjedt kapcsolatokkal, akik Diana óta tudjuk mindenhol ott tudnak lenni időben és időnként maguk kavarják meg a szószt. Forradalmi a "három d-s műsorgyártás" költségvetése is. Van ugyan kiadás de a várható bevételek és haszon messze kifezetődővé teszik a show-t. Spears kisasszony nem egyezkedik csatornákkal, hogy hol fusson a sorozat és évadokat sem időzít. Minek tenné, hiszen mindegyiken ott van szüntelen, a világ összes bulvártévéjében, újságjában 24 órás szerkesztett és szerkesztetlen változatban. Újságírók, papparazzik, televíziós és rádiós szerkesztők tízezrei dolgoznak az ügyön éjt nappallá téve. A Britney féle Life-show a huszonegyedik század globális bulvárjának legnagyobb találmánya és szemfényvesztése, amihez boldogan asszisztál az egész kárörvendő, botrányra éhes világ. Az amúgy is keskeny határvonal már régen elmosódott a valóság és mesterséges médiacirkusz között: a színház az egész világ alaptézist éppen felváltja a médiacirkusz az egész Világ húsvér, megérinthető, fényképezhető, megvehető szereplőkkel. Az új dimenzióban pergő docusoap kiterjedéseit tekintve valóban a legmonumentálisabb és leguniverzálisabb laza láncolatú realityje, amihez úgy tűnik nem kell más áldozatot hozni, mint azt, hogy életünk minden egyes botránygyanús pillanatát a nyilvánosság elé tárjuk. Úgy néz ki ez trend lesz...és Spears után jönnek a többiek is. Itthon pedig Győzike is rájöhet majd, hogy egy csatornával sem kell leboltolnia, ha az egész bulvármédiát uralni akarja: az új műfaj nem csatornahű.

Hip-hop életre halálra?

2008.01.30. 12:10 - blogart

HAMPFRI BLOGART ma szabadságon lévén Prof Artinton oszt egy súlyos igazságot, amit igazából egyedül a régi jóbarátnak szán, de hátha ti is vonhattok le belőle tanulságokat. Jöjjön a levél.

Hello, itt Prof.Artinton
Tegnap beszélgettem egy testvér szintű jóbarátommal. A hip-hop-ról. Tudni kell róla, hogy komolyan beleásta magát a nyugati parti zenébe, iszonytató mennyiségben veszi a hozzáférhető, rendelhető zenéket, ráadásul maga is egyengeti a saját kis projektjét. És már sztár is volt ezelőtt vagy tíz évvel és pont ezzel van a probléma. Feledné az akkori népszerűséget. Most már az underground felé húzna inkább és szomorúan teszi hozzá, hogy nem tett jót neki a tíz évvel ezelőtti rapperkedés, mert így most nincs túl nagy hitele a mai hazai hip-hop előtt. Egy kicsit túlhaladottnak tartja az akkori szövegeket, gagyinak a zenét…de hát ennyire futotta akkor, 1996-ban.


Miért írom ezt le? Mert te is meg fogod haladni a szerzeményeidet, mindig jobb és jobb akarsz lenni és ez az íve a fejlődésnek. Nem kell szembe köpnöd magad, ha technikailag, tudásban, világnézetben változol és egy tíz évvel ezelőtti felvétel esetleg már nem úgy érint meg, mint akkor…persze ha már akkor sem hittél benne, az más. Akkor leköpheted magad.

Az elmúlt másfél évtizedben engem már nem nagyon érdekel, hogy mi van kint és idehaza a hip-hop-ban. A rap zene egy kicsit átlényegült nálam. Nem akarom átvenni és átadni azt az életérzést, amit San francisco-i vagy Los angelesi bandák és figurák ottani hétköznapjaiból fakadnak. A műfaj nálam saját önkifejezést jelent és ez visszahat magára a stílusra: magyarán alakítja azt. Az ember eldönti, hogy kinek szeretne alkotni: rétegnek, hip-hoppereknek, telepi vagányoknak…Én embereknek. Így döntöttem. Olyanokhoz is akartam szólni, akiknek nem intravénásan adagolják a rap-et, olyanokhoz is, akik a szakmán kívül állnak. (lásd itt a dilemma: most akkor kinek csináljuk a zenét szakmának a közönségnek, vagy a fikázó majmoknak, akiknek semmi se jó.)

Szóval testvérem és barátom azt akarom mondani, hogy a mai hip-hop M.O.-n -  tisztelet a kivételnek – egy nemlétező jelenség, odakint pedig egyre inkább ismét szociális kérdés. Itthon a műfajt hálistennek senki sem tudta kisajátítani magának: és úgy érzem pont ezért mindenki elfér a Klubban. Siska nem fogja a Ludditák táborát apasztani, Ludditák nem fognak featuringelni Fankadeli-vel, - bár ki tudja?. Ja, és bandaháborúk sem lesznek – pedig biztos volna jelentkező, aki szívesen befizetne egy ilyen szabadidős programra.

Senki sem tiltja meg neked, hogy oda tartozz, ahova akarsz s onnantól abból a perspektívából ítéld meg korábbi önmagad. A siker már régen is megvolt, ami azt jelenti, hogy a közönség szeretett téged: jó volt az előadás. Hát ha kell, tessék tovább lépni, mindannyian azt tesszük anélkül hogy a fiók mélyére süllyesztenénk a régi albumokat… a fejlődésnek nemcsak egy lehetséges iránya  létezhet.

 

Üdv mindenkinek: Prof. Artinton

Segítség stylist!

2008.01.29. 11:04 - blogart


                                                                                                                                             
Azt kell mondjam ez egy jó kis foglalkozás. Tulajdonképpen valaki az ízlésére és helyismeretére hagyatkozva rábök néhány amúgy is kapható cuccra - tisztelet a néhány valóban felkészült, valódi szolgáltatást nyújtó kivételre - és már el is végezte a stylist-i feladatokat. Tervezés, skiccek, valami hókusz-pókusz, szofisztikum... mégis? Ugyan már hol élsz?! Nem érek rá ilyenekre. Találkozunk a plázában és megmutatom, mit próbálj fel! Csacsog a magát sztárstylistnak aposztorfáló jelenség a sokadik egyeztetést követően egy éppen felálló zenei projekt kapcsán. Na ezt leteszteljük! Találka megbeszélve, irány a megjelölt bolt. Akkor legalább mazsolázunk egy kicsit, hátha fejlődik a saját ízlésünk is. - Nem válogatunk, arra nincs idő.- pattognak a szigorú szavak, itt ez a cucc a bábun, ezt nézzük meg, szerintem jó lesz.
Poló, kabát, nadrág, cipő uszkve 70000.- és meg is vagyunk. Az egész válogatás, próbával miegymással lezavarva 25-30 perc alatt. Közben stylistunk egy halom ruhát válogat össze. Mégiscsak megdolgozik a pénzéért: de nem! Ezeket, mint mondja saját magának veszi meg. Csak hümmögünk. Így jártunk. A ruhák árán felül még ki lehet csengetni kiló ötvenet honoráriumként. Szerinted?
Nyugi ez csak egy fiktív sztori, de ilyen és ehhez hasonló módon zajlik majdnem minden esetben a dolog- még egyszer hangsúlyozom, tisztelet a kivételnek, akik azért szép számmal dolgoznak a szakmában és valóban értenek ahhoz, amit csinálnak.

Add ki magad, avagy mi van, ha magánkiadás?

2008.01.24. 17:26 - blogart

Jogos a kérdés! Miért ne lehetne kihagyni a kiadót? Ha van hozzá elég muníciód, megteheted. Tehát magánkiadás!
Ez megint legalább lehet kétféle. Szerzői: ami annyit tesz, hogy a te alkotásod zenétől a szövegig és akkor te garantálod az ARTISJUSnak, hogy ez így is van és simán megjelenteted magánkiadásban. Azért tudunk olyan szerzeményekről, amik függőszámlán gyűjtik a sok-sok lóvét, mert egyszerre több szerző is bejelentkezett rá és az eredete vitás! Főleg a mulatós műfajában találunk ilyeneket, mert az egy elég profán terület. Kérdezz csak rá ki írta az Aranyesőt mondjuk...
Kitöltöd a műbejelentőt, kapsz az Artisjustól egy bólintást papíron, hogy mehet, ezt bemutatod a CD-t gyártó sokszorosító cégnek és máris nyomják az anyagot.
Kicsit bonyolultabb, ha több a szerző, mert itt nyilatkozatok kellenek mindenki részéről, s már nem tipikus magánkiadásról van szó. Ilyenkor szoktak létrehozni vállalkozószellemű egyének kis magánkiadócskákat, amik egy két projektre állnak össze, majd beleállnak a földbe s egy csomó tartozással lelépnek az ügyvezetők. Némelyik külföldre távozik és nem mer hazajönni.
A szerzői jogdíjakat ilyenkor általában előre be kell fizetni a kinyomott hanghordozó darabszám után, ami rögtön előre többszázezres tétel.
A gond ezeknél a kiadványoknál is a terjesztés. Fura helyzet, hogy a magánkiadványok végül multik terjesztői szerződésével azok hálózatában kötnek ki, de így sem biztos, hogy a legyártott CD polcra kerül és a rajongók meg tudják venni.
Saját erős terjesztés baromi ritka és nagyon komoly kapcsolatrendszert igényel hihetetlen kavarás és energiabefektetés mellett.
Önjelölt menedzserek általában ezzel szokták magukat fényezni: -Figyelj én majd polcra teszem, megvan a csókos és mindehol ott lesz az anyag...Aztán csak hallgasd a magyarázkodást: most elutazott, ebben a hónapban már nem, leváltották a csókát és még nincs újraépítve a kapcsolat stb...szóval nehéz...
Újító jellegű megoldás az ingyenes, vagy fizetős letöltés a netről. Előbbivel a United próbálkozik most, de volt külföldi példa (Radiohead). Állítólag a közeljövőben egy kilencvenes évekbeli funkycsapat feltámadása lesz még fizetősen letölthető, vagy interneten rendelhető, ha ragaszkodik valaki a kézzelfogható, borítós formátumhoz.
Tőled függ tehát, hogy melyik úton indulsz és milyen megjelenési formát választasz.
Én drukkolok a "netes kiadványok" sikeréért, akár fizetős, akár ingyenes és kiváncsian várom, hogyan alakul itthon a dolog. Az biztos, hogy a foirgalmazás, terjesztés és terjedés átalakulóban van. Nézzük meg például: van egy rohadt tehetséges fiatal DJ, úgy hívják DJ Mill. Keressetek rá. Ő az új generáció, aki már ezer százalékban a virtuális tér adta lehetőségeken lovagol - a több tízezres letöltés egyelőre mellette szól. A nullás bevétel meg a dolog ellen... de ez még változhat. Hajrá!

Szerződés az Űrben!

2008.01.24. 11:31 - blogart

Tegnap egy kicsit elkanyarodtunk eredeti témakörünktől, de hát a lény nagyon felborzolta a kedélyeket. Blogmagazinunk látogatottsága is gondolom rendesen megugrott, pedig igazán nem erre utaztunk:).

Szóval folytassuk a szerződésnél. Mire kell figyelned a hiéna kiadók agyafúrt szerződéseinek aláírásakor? Minden apró részletre. Ők is úgy állították össze jogászok siserehadával, hogy nehogy nagyon jól járj a végén. Hiszen a kiadó komoly rezsivel dolgozik, jó fizetésekkel, elegáns irodákban dolgoznak, sokat telcsiznek, autót is használnak, reprezentálnak, komoly profitot terveznek...Ezt pedig a te lemezedből (is) fogják kigazdálkodni.
Jelenleg a aranylemez 7500 db, ami már egy kicsit tényleg fáj. Ennyire szar a piac és ez tegnap a díjátadóra is rányomta a bélyegét. Ez a szerződéseden is meg fog látszani. A kiadó ugyanis semmit nem bíz a véletlenre és egyáltalán nem lesz nagyvonalú a százalékok terén. A royaltit (nagyker eladás után rád eső rész) nehéz lesz feljebb tornásznod, annál, amit első körben ajánlanak és minden egyes százaléknak komoly ára lesz.
Az általad hozott szponzort, videoklipet, stúdiómunkát, grafikai munkát beválthatod százalékra, vagy  kiharcolsz egy kicsit komolyabb reklámbüdzsét, amit remélhetőleg nem impotens módon költ el a marketinges. Rossz esetben ugyanis odaadja a haverjainak a reklámspotok árait valami szir-szar műsoridőbe, nem jó csatornáknak. ( mondjuk nem ilyen egyszerű, de azért láttam már ritka szarul megtervezett reklámköltést, amivel a marketinges komolyan fényezte magát: mennyire komoly dolgot tudott kihozni a büdzséből!Ja:(
Különösen figyelj az egyre aktuálisabb letöltés royaltikra, meg csengőhang cuccokra és a terjesztés mikéntjére...A produkció ugyanis legtöbbször a terjesztésen vérzik el.
A szerződés - ne lepődj meg - kitér minden szituációra és forgalmazói helyzetre. Így a kiadó a felvételek mindenfajta jogát bitorolja az országban, külföldön, a kontinensen, a bolygón de még a csillagközi térben is, hiszen eljön az idő hamarosan, amikor a lemezeidet a Stratrek-en is lehet majd kapni, meg az Alfa Holdbázis store-jában... úgyhogy erre vonatkozóan a kiadó már előre kiköt minden feltételt... folyt.köv.  (kérdezz, hogy mi érdekelne)

MOST ÉRKEZETT!!!

2008.01.23. 17:12 - blogart

A lény indul a választásokon. Már parlamenti belépőt is szerzett! Ez volt mára az utolsó. Köszi a figyelmet! Üdv mindenkinek!

Nemcsak Kismamák!

2008.01.23. 12:58 - blogart

Címkék: majom marslakó obivankenobi


Sikerült jól körülhatárolni a marsi lény baráti körét. Lesifotósaink egy délelőtti sétán örökítették meg a cinkostársakat. Nyalóka völgybe tartanak, miközben lény az egér fülét vakargatja.

Új kép a NASA-tól

2008.01.23. 12:03 - blogart

Most már ti jöttök. Nem érek rá! Ízi rájder öcsém, ízi rájder!

süti beállítások módosítása