Blogart blogmagazin

Ez egy szubjektív blogmagazin. Ha mindenki itt van, akkor kezdjük. Üdv, mindenkinek! Artinton professzor vagyok. Aki ismer tudja, mit képviselek. Ehhez tartom magam. Kollégám Hampfri Blogart szemtelen száguldó riporterem. Az ő dolga a kavarás. Én mégsem pattoghatok csak úgy ide-oda, ahogy a szürke hétköznapok diktálják.

Friss topikok

  • Perillustris: @blogart: www.blikk.hu/blikk_aktualis/leszakadt-a-plaza-mennyezete-2116821 :o (2012.10.28. 20:57) Allee hopp! - Az elsietett Pláza
  • blogart: @ikaljan: O.k. a párbeszéd elkezdődött. Nyilván te megkapsz minden információt a másik oldalról..... (2012.09.04. 11:50) Örményt ölni Magyarországon...
  • stalker73: @allegretto23: like (2012.07.31. 00:32) A RABLÁS ÚJ KOREOGRÁFIÁJA
  • IGe: "Éhes volt, bement, ellopta, lebukott. Hirtelen felindulás, pillanatnyi elmezavar. Médiahekk, pr-a... (2011.02.10. 14:45) Bakács mérlege
  • Bárzongorista: Mi azért az alsó- középrétegben vagyunk... (2010.07.09. 17:28) Koldusmarketing

PRIVÁT ÁRVÍZ

2010.06.08. 12:14 - blogart

Címkék: út ivóvíz adomány árvíz


Privát árvíz

 

Délután hatkor kanyarodott be a fekete platós Navara az áruház  parkolójába, de aztán rögtön át is küldtük az áruszállító front kiadórámpájához, mert a raklapnyi ásványvizet ott egyszerűbb volt bepakolni. A hozzáállás meghatóan pozitív volt. Segítőkész biztonságiak, készséges árufeltöltők, logisztikailag együttműködő áruházi alkalmazottak. Plató becsuk, fizetés, megköszönés, kézfogás, jóérzéssel megtelt tekintetek és indulás… Ferihegy 1-en még fel kell vennünk valakit Londonból, aztán irány az árvíz. Felsőzsolca.

 

Ezt eddig teljesen magánkezdeményezésként bonyolítottuk, de már az elején jött ismerős csatornákból felajánlás. Például a csillogó fekete Navara, amit egy biztonsági cég adott kölcsön erre a küldetésre A palackos vizet saját zsebből fizettük, de ígéretet kaptunk rá, hogy másnap komoly tételek kelnek útra. Ez jó, akkor haladjunk. Negyed nyolckor már az M0-on suhantunk és lestük a GPS-t, mikor kell letérnünk az autópályára Miskolc felé. Útközben lement a Nap, hátunk mögött bíbor fényben úszott a táj, előttünk pedig erősen sötétkékbe hajlott. A kék jó szín…A dimbes dombos vidéket, hamarosan végtelen síkság váltja fel és száraz minden, szinte porlik. Az ember nem is hinné, hogy alig néhány tucat kilométernyire tengerré duzzadt vizek áradnak, pedig nem sokkal Miskolc előtt már terelés van, úgyhogy levágunk Sajópetri felé. Emlékeztet minden az amerikai katasztrófafilmek klisés jeleneteire. Piros és kék villogó fénypontok bármerre nézünk. Konvojok húznak el. Rendőrautók, katonai járművek, kitelepítettekkel megrakott buszok. Mindenki velünk ellentétes irányba tart…odafelé senki. Egy áteresztő pontnál három járőrautó, körülöttük fiatal rendőrfiúk meg egy lány.

-         Jóestét, palackos vizet viszünk…Maguknak kell?- kicsit furán néznek ránk, aztán oldódnak.

-         Köszi, mi el vagyunk látva…Felsőzsolcán nincs víz, oda vigyétek.

-         Hogy jutunk oda?.- reméltük, hogy kapunk felvezetést, de nem. Csak egy fénymásolt térképrészlet kerül elő. A fiatal tizedes rábök a helyre, ahol most vagyunk és ujjával végigvezeti, hogy merre menjünk.- De óvatosan…-teszi hozzá, mert vannak, akik elég agresszívan akarják a dolgokat…

-         Biztos szükségük van rá…-

-         Aha, szomjasak…

Megyünk tovább. Áthajtunk két falun. Látjuk a zsákokat mindenütt. Szinte romantikusan idilli lenne a kép, ha nem tudnánk milyen nagy a baj. A homokzsákok sáncain fáklyák világítanak. Kissé messzebb sokan a gáton, ott lehet most a legnagyobb szükség. Traktorok és teherautók fordulnak zsákokkal, homokkal. Még járható az út , így megyünk tovább úticélunk Felsőzsolca felé. Még áthajtunk egy emelkedőn, amiről kiderül, hogy híd, aztán hamarosan elakadunk, tengelyig ér a víz…A falu néptelen, a házak derékig vízben állnak. Szép porták, rendezett életek egy velencei abszurdba kényszerítve. Minden mozdulatlan. A hatalmas víz néma fekete és rossz szaga van, hiszen átfolyt mindenütt,:temetőn, emésztőkön, csatornán, ólakon, s a szenny most ott úszik elvegyülve. A víz és szárazföld határánál egy ötvenes férfi álldogál. Talán azért van itt, hogy elirányítsa a segíteni érkezőket és észrevegye a fosztogatókat…Felénk int, hogy ne menjünk tovább, de ebben a pillanatban a sötétlő víz felől géphangú bálnaként nagykerekű zetor érkezik. Fiatalok ülnek a vontatón és egy polgárőr.

-        -Palackos vizet hoztunk, jó estét…- erre gyanakvón bekukucskálnak a sötétüveges Navara rakterébe.

-         Ez magánfelajánlás? – kérdezi a polgárőr ruhás.

-         Jobb híján – mosolygunk. – Hová vigyük?

-         Nem tudnak tovább menni, átpakolhatják hozzánk…Nagyon köszönjük…- Nem telik bele három perc a több száz palack víz eltűnik a platóról. Két tizenéves srác segít serényen a pakolásban. Alázatosak és szorgalmasak…kicsit fáradtnak tűnnek, de hősiesen bírják. Életre szóló próbatétel ez nekik. Sosem felejtik el. Néhány pillanat múlva a traktor döcög tovább. Kerekei lusta hullámokat vernek az árban. Még nézünk utánuk, aztán elveszik a sötétben csendben visszaszállunk az autóba. Két óra múlva Pesten vagyunk, újabb fél óra múlva már a saját ágyunkban. Otthon megengedem a csapot…van ivóvíz…a hűtőben van étel…Itt minden rendben…kétszáz kilométerre keletre éppen életek munkája úszik, enyészik el.

 

 

 

 

UI: Ivóvíz, takaró, tisztítószerek és napi élelmiszer bármilyen úton, de szükséges. Küldjék, vigyék…


 


 


 

A bejegyzés trackback címe:

http://blogart.blog.hu/api/trackback/id/tr142065387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.